Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Németh Ildikó: Magántanintézetek a XIX. század második felében Sopronban
időn túl is részt kellett venniük az intézeti életben. Ez pedig számos kötöttséggel és viszonylag kevés szabadidővel járt, így érthető, ha sokan csak egy-két évre vállalták az intézeti tanárkodást. Minden évben volt néhány tanárjelölt is az intézeti nevelők között, akik képesítést szerezvén, valamilyen állami vagy egyházi középiskolába kérték kinevezésüket. Ugyanakkor volt a tantestületeknek több stabil tagja is, akik hosszú éveken át az intézetekben tevékenykedtek. A tantestületek állandó tagjai három-négy tantárgyat is oktattak, heti óraszámuk átlagban 18-22 óra körül mozgott. Az elemi iskolában és a középiskolában egyaránt taníthattak, nemegyszer az elemi iskolai tanító oktatta a középiskolásoknak a készségtárgyakat. A tantestületek tagjainak gyakori cserélődése nem is annyira az úgynevezett rendes tanárokra, mint inkább a más intézetekből átjáró tanerőkre jellemző: ők szinte évente váltották egymást. Bejáró tanárok voltak az evangélikus, katolikus és izraelita hitoktatók, az úgynevezett rendkívüli tárgyak tanítói: a zenetanárok, a vívómester, táncmester, az egészségtant oktató iskolaorvos. Az 1880-as, 1890- es években a reáliskola és az evangélikus líceum tanárai adták a legtöbb órát külsősökként: a líceumi tanárok magyart, latint, görögöt, a reáliskolaiak természetrajzot, mennyiségtant, geometriát, és szabadkézi rajzot oktattak. Általában egy vagy két osztályban, heti 4-8 órában tanítottak. Az 1870-es évekig a tanárok nagyobb része német és osztrák területekről érkezett, később — az intézetek magyarosodásával — egyre többen jöttek magyar területekről, illetve Sopron vonzáskörzetéből: ennek köszönhetően a legtöbb tanár mind a magyar, mind a német nyelvet beszélte. A tanárok után essék néhány szó az intézetek növendékeiről is. Az értesítők kezdetben csak egy névsort közöltek a tanulókról, melyben a növendékek lakhelye mellett az osztályt tüntették fel. Ez a jegyzék az 1880-as évekre kiegészült a növendékek táblázatba foglalt, általános áttekintésével, melyben bennfoglaltatott az osztályonként a diákok száma, vallási megoszlásuk, nyelvtudásuk, és a szüleik foglalkozására utaló adatok. Az 1890-es években a névsor és az áttekintő táblázat mellett további táblázatok is megjelentek: „A tanulók honosságának áttekintése” és „A növendékek életkorának kimutatása”. A statisztikai kimutatások sorát az 1905/06-os tanévtől előforduló érettségi eredmények felsorolása zárta. E táblázatok adatai szerint a Csöndes-féle intézet növendékeinek száma a kezdeti évek növekvő tendenciái után folyamatosan csökkent, míg a Laehne- intézeté az 1880-as évek végének igazgatóváltásaikor bekövetkező jelentős csökkenéstől eltekintve, hosszabb távon folyamatosan nőtt. Néhány adat összehasonlításképp: az 1872/73-as tanévben Csöndes Ferenc iskoláját 102, a Laehne344
