Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Bódy Zsombor-Szabó Zoltán: A Budapesti Kereskedelmi Akadémia 1860 és 1906 között végzett hallgatóinak rekrutációja és mobilitása
bekerüléssel az apák társadalmi nívójának megőrzése minden bizonnyal sikerült.14 Az így kirajzolódó kép tovább árnyalható, ha külön vizsgáljuk a vidéken és a fővárosban élőket. A minta egészét tekintve egyértelmű különbség, hogy a vidékiek között — ahol mint már említettük az önállóak aránya magasabb volt a kereskedelmi akadémisták szülei között, mint Budapesten — az önálló apától származóak sokkal nagyobb arányban őrizték meg az önálló helyzetet (többségük), mint a fővárosban élők A vidéki szülők 90 %-a volt önálló, a vidéken élő egykori akadémistáknak pedig 54 %-a. Ágazati szempontból is mutatkoznak különbségek, ugyanis a vidéki tisztviselőknek csupán 30 %-a dolgozott pénzintézeteknél, míg a fővárosiak között ezek aránya 42 %. Az önállóak között is mutatkoznak eltérések; vidéken — természetes módon — magasabb a mezőgazdasági tulajdonosok aránya, mint a fővárosban (29 % szemben 4 %-kal), viszont alacsonyabb a kereskedők aránya (37 % szemben 57 %-kal), míg körülbelül egyforma a gyártulajdonosok aránya (15 és 16 %). Egy másik sajátos különbség a főtisztviselővé vált tisztviselők eltérő aránya vidéken és a fővárosban. Budapesten a tisztviselők csak egy töredéke vált főtisztviselővé (8 %), míg vidéken egy igen jelentős kisebbsége (36 %). Ennek magyarázata talán abban rejlik, hogy a Kereskedelmi Akadémiai végzettség többet ért vidéken, ahol kevesen tevékenykedtek a gazdaságban középfokú végzettséggel, viszont valószínűleg a vidéki főtisztviselői pozíciók nem vethetők egybe a fővárosiakkal. Az önálló-alkalmazott váltásban — úgy tűnik tehát — a budapesti születésűek nagyobb arányban vettek részt, mint a vidékiek s nekik a banktisztviselői pálya is könnyebben elérhető volt. A Budapestre vándoroltaknál még a fővárosiaknál is nagyobb arányban történt meg az önálló-alkalmazott intergenerációs váltás; náluk a legmagasabb az önállóaktól származóak aránya, ugyanakkor a legalacsonyabb az önállóvá lett egykori akadémistáké. E csoportban, amelynek 95 %-a izraelita, a pénzintézeti tisztviselők aránya az összes tisztviselő között csak 22 %, ami azt mutatja, hogy a legkedvezőbb presztízsű tisztviselői pályákat Budapesten nehezebb volt elérni vidékről, mint a fővárosból, míg a helyben maradóknak — akár vidéken, akár Budapesten — jobb esélyeik voltak erre, a legjobbak a fővárosban. Fővárosba vándoroltak csoportjában a közszolgálati tisztviselők aránya 5 %, a már főtisztviselővé váltaké pedig 11 %. Az önállóak többsége kereskedő, mellettük pedig 14 A banktisztviselői pálya vonzó voltát Krausz Simon is megerősíti: „A legtöbb fiúnak álma a Hitelbank volt.” Krausz Simon: i. m. 27. o. 322
