Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Karády Viktor: A középiskolai piac társadalomtörténeti problémái Magyarországon
erőszak élménye, ennek feldolgozása vagy kivédése a nemzetiségi eredetű elitvárományosok számára (például külföldi tanulmányok folytatásával), az általa okozott esetleges iskolai hátrányok (melyek a görög rítusé keresztény diákok rendszeresen gyengébb tanulmányi eredményeiben is megnyilvánultak), mind olyan elemzési szempontok, melyek igencsak gazdagíthatnák a középiskoláinkra vonatkozó társadalomtörténeti irodalmat. Hasonlóan fontos lenne az iskolai kínálat „minőségi szintjének” tanulmányozása. Ebbe a kérdéskörbe egyaránt beletartoznak a tanárok szakmai és pedagógiai képzettségi szintje (ami annál is komplikáltabb kérdés, mivel egyes katolikus tanítórendek a régi rendszer végéig fenntartották jogukat rendi tanáraiknak saját tanárképzőben való kiképzésére), a tanárok kinevezésénél alkalmazott formális és informális szempontok, az oktatás színvonalának ellenőrzése (pl. a szakfelügyeleti rendszeren vagy indirekt módon az érettségi biztosokon keresztül), a tanároktól megkövetelt oktatási fegyelem stb. problémái. Mindezeknek érdekes lenne regionálisan és iskolatípusok (pl. közületi és felekezeti iskolák) szerint részletezett vizsgálata. Magának az oktatás nyújtotta igazolt műveltségnek és kompetenciáknak objektív hatékonyságát közvetetten ugyan, de jól lehetne mérni a különböző iskolák vizsgáztatói szigorúságával, tanulóik szereplésével a világháborúk között rendszeresített országos tanulmányi versenyeken, érettségizettjeik egyetemi szakválasztásával, főiskolai tanulmányi eredményeivel, későbbi szakmai sikereivel. Ilyen kutatások azonban, melyek empirikusan összevetnék az iskolai kínálatot ennek objektivált eredményeivel, tudtommal eleddig nem születtek Magyarországon. Bár a tudományos zsurnalizmus sokszor felemlegeti a pesti evangélikus gimnáziumot, mint a „Nobel-díjasok képzőhelyét”, azt már nemigen kutatták, hogy a különböző elitgimnáziumnak számító intézmények valóban és mennyiben specializálódtak bizonyos „erősebben” oktatott szakképzési ágakra, tanáraikat milyen minőségi szelekció segítségével válogatták ki, s milyen szerepet játszott hímevük elérésénél sajátos társadalmi rekrutációjuk (mint pl. a fasori gimnázium diákságában a müveit zsidó polgárság gyerekeinek 1919 előtt többségi részvételé). Végül a kínálat minőségi kritériumai között döntő az oktatás és az iskolai élet „szelleme”. A régi rendszerre különösen jellemző volt az iskolatípusok (különösen a katolikus és a protestáns intézmények) közötti hallgatólagos ideológiai konkurencia, melynek legfőbb területéül talán éppen a tág értelemben vett „szellemiség” szolgált. Ennek a kérdéskörnek könnyű azonosítani tematikai fogódzkodóit. Ilyen az iskolákban érvényesülő fegyelmezési rend, a diákok magánéletének ellenőrzésére alkalmazott szabályok jellege, a valláscrkölcsi nevelés fajlagos súlya (és esetenként a szaktárgyakban is érvényesülő formái), az 29
