Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Bánki Horváth Mihály: A tanulók társadalmi rétegződése a kiskunfélegyházi gimnáziumban 1867-1918

is csak alig 2500 főt foglalkoztatott.4 Ennek ismeretében a munkás- és cscléd- származásúak aránya már nem is olyan csekély. A gimnáziumi „magasabb tanulmányok” elvégzése révén válhatott valaki a „nép”-ből vagy a középosztályból az értelmiség tagjává, amit már „úri osztályának neveztek. Sok szegény szülő ezért minden erejével taníttatta gyennekét, hogy legalább annak szebb élete legyen. A tandíjat az 1876/77-es tanévtől vezették be, ennek összege akkor 2 Ft volt évente. A tandíjakból befolyt összeg, azok rendkívül alacsony volta miatt, épp csak a rajzoktatás költségeit fedezte, az iskola fenntartására nem volt elég. így a gimnázium hosszú éveken át az e célra nem szívesen áldozó tanács kegyéből tengődött úgy-ahogy.

Nemcsak tanulói voltak tehát jórészt szegények, hanem maga az algimnázium is. Az iskolapadok elöregedtek, széttöredeztek, a tantermek sötétek, füstösek voltak, nem feleltek meg az egyre magasabb követelményeknek. A város pedig nem szívesen adott. Végül is jó évtizednyi huzavona és sorozatos tankerületi fenyegetések után az 1885. május 22-én tartott rendkívüli képviselő-testületi ülésen határoztak a tarthatatlanná vált helyzet rendezéséről. A tantermek falán az ablaknyílásokat megnagyobbították, a régi bányakemencéket korszerű vaskályhákra cserélték, elbontották az addig az udvaron álló sertésólal és biztosították a gimnazisták ellátását egészséges ivóvízzel. Határoztak arról is, hogy a botrányosan alacsony, 600 Ft/éves tanári fizetéseket közelítik az országosan elfogadott 1200 Ft/éves szinthez.

Mindezek az intézkedések elengedhetetlenek voltak, hiszen a város a főgimnáziummá fejlesztését tűzte ki célul. Az algimnázium tanári kara a rengeteg nehézség ellenére is kiváló oktató-nevelő munkát végzett. Mihálovits Alajos igazgatóhelyettes méltán lehetett büszke az elért eredményekre: „A város művelődésére azonban a lehető legüdvösebb hatást gyakorolja az intézet. Számos különösen szegényebb sorsú iparos szülőt ismerünk, kik gyermekeiket, ha e helyi intézet nincs, az elemi iskolánál tovább nem képezhették volna s akiknek gyermekei ma már ügyvédek, papok, orvosok, tanárok, hivatalnokok. A gymnasiumnak újra való megnyitása s az első raj kibocsájtása után következő 15 évben 280 tanulónál több hagyta el az intézetet, akiknek 50 %-áról sikerült eddig kimutatni, hogy qualificalt ember lett, a legkisebb qualificalásnak a tanítóságot véve”.5

4 Iványosi-Szabó Tibor (szerk.): Olvasókönyv Kiskunfélegyháza történetéhez. Kecskemét, 1985. 51.0.

5 BKML. Kf. It. Algimnázium iratai 1872-1891., 154/88.

298