Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Varsányi Péter István: Egy protestáns "Nagytanoda" a változó hazában. A hódmezővásárhelyi református gimnázium története 1849-1914

a hódmezővásárhelyi református gimnázium is ilyen volt. Bár a református egyház elöljárói tisztában voltak eme iskolatípus hiányosságaival, mégis (elsősorban a tiszántúliak) annak visszaállítását szorgalmazták.

Az 1861. augusztus 3—5-ig tartott erdőberényi értekezlet elvetette a hatosztályos gimnázium tervét. A református gimnáziumi kar tudomásul vette volna ezt a döntést, az akadémiai kar azonban nem. Szerintük ugyanis a gimnázium nem „tudósképző”, csupán a tudományokra előkészítő tanintézet. A tudományok tanításának voltaképpeni helye az akadémia filozófiai kurzusa. Ez az érvelés — mintegy az Entwurf intézkedéseinek visszahatásaként — megértésre talált az egyházkerületi közgyűlésen megjelentek többségénél: a debreceni gimnázium az 1861-1862-cs tanévtől hat osztályra rendezkedett be. (Érdemes meghallgatni a korabeli krónikás, Futó Mihály értékelését: „...nálunk protestánsoknál egyenest olyan korszak következik be, amelyre sem Debrecennek, és mert példája a korszellem által is támogattatva, nem kevés helyen követésre talált, sem általában a protestáns tanügynek aligha lehet oka különösebb önérzettel visszatekinteni”.18)

Az alkotmányosság részleges visszaállításának természetesen voltak értékelhető eredményei is. Gondoljunk arra, hogy közvetlenül 1849 után még egyházkerületi közgyűléseket sem lehetett tartani (a legfontosabb egyházi és iskolai ügyeket a szuperintendensek és a mellettük tevékenykedő kevés számú megbízott férfiak választmánya intézték). 1860-ban, az Októberi Diploma kibocsátása után a református presbitériumok maguk egészíthették ki testületeiket. A szabad (népképviseleti) választás azokat a férfiakat is a presbitériumba juttatta, akiket politikai nézeteik miatt kizártak onnan. A hódmezővásárhelyi presbitérium is nyert így néhány új tagot, személyükben „...az egyház egyetemes ügyei mellett a gymnasiumunknak buzgó barátai” is döntési joghoz jutottak.19

1860-ban, a viszonylagos enyhülés után került terítékre az érettségi vizsga ügye. Ezt a vizsgatípust a kortársak egy része a „gyűlöletes emlékezetű” Thun kultuszminiszter nevéhez kapcsolódó, „erőszakolt német intézménynek” tekintették. Kivált a reformátusok idegenkedtek tőle (csak a példa kedvéért: a sárospataki iskola, noha rendelkezett a feltételekkel, határozottan megtagadta a foganatosítását). Erre is vonatkoztatható a vásárhelyi tanár, Garzó Imre megállapítása: „Mint nemzet, még most is csak protestálunk, mint felekezet pedig csak

18 Uo. 31. o.

19 Uo. 126. o.

282