Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Varsányi Péter István: Egy protestáns "Nagytanoda" a változó hazában. A hódmezővásárhelyi református gimnázium története 1849-1914

király atyai szívéhez fordul esedczésével”.14 1858-ban az egyházkerület bizottságot hívott életre, hogy a hatáskörébe tartozó gimnáziumok számára olyan tantervet készítsen, amely eltérve az Entwurftól, határozottan magyar és protestáns szellemű” lesz. (A debreceni tanterv valójában az Entwurfnak csak a magyar és protestáns viszonyokhoz igazított változata: a nyolc osztályú tanintézetben megmarad az al- és főgimnázium szerinti tagolás; a főgimnáziumban szakrendszer, algimnáziumban az osztályrendszer érvényesül stb.). Az 1858. augusztusi közgyűlés kimondta, hogy az elkészült új tantervét az 1858—1859-es tanévben életbe lépteti, s „legfelső tudomásul vétel végett” felterjesztetik az uralkodóhoz.

E debreceni kezdeményezésre két helyről is érkezett reagálás. A nagyváradi helytartóság szerint az elkészített új tantervet csak a kormány megerősítése után léptethetik életbe. Ellenkező esetben a nyilvánosság megvonása lesz a következmény. A Tiszántúli Egyházkerület azonban nem hátrált meg, inkább a harcot vállalta: szilárdan kiállt 1858-as határozata mellett. 1859 júniusában kapta meg az egyházkerület — az uralkodóház küldött felterjesztésre adott válasszal kiegészítve — a miniszteri rendeletet. Ez a debreceni református gimnáziumtól — kurtán-furcsán — megvonta az érettségi vizsgálat jogát. Tekintette] a diákokra („...akik az egyházkerület ama határozatának meghozatalában távolról sem részesek”) a nyilvánossági jog kérdésében nem élt hasonló szigorral.

Az egyházkerület mindenekelőtt a protestáns iskoláknak és a magánintézeteknek egyazon rangsorba állítása ellen tiltakozott. Az inkriminált 1858-as határozatát „...az alapítók, a jótevő egyházak és egyházmegyék” akaratából hozta meg, amelyhez ragaszkodni „autonóm kötelessége”. Mivel a kormány sem engedett, a debreceni tanulóknak 1859-ben és 1860-ban érettségi vizsgára Nagyváradra kellett menniük.15

Az elkészült — „irányában magyar”, szellemében „protestáns” jellegű — tantervet az egyházkerületi elöljáróság azonnali bevezetés céljából küldte meg a kerület gimnáziumainak. A hódmezővásárhelyi tanintézet vezetése „technikai okokra” hivatkozva, a korábban annyit átkozott Entwurfnál maradva, egyelőre nem kívánt szakítani tantervével. Az iskola vezetése és a helyi református elöljáróság ezzel két tűz közé került: az egyházkerület szigorúan ragaszkodott a saját tantervéhez, másrészt „...a magát még mindig teljes erejében képzelő hatalom” is feltétlen engedelmességet követelt. A vásárhelyiek az utóbbitól tartottak jobban. „így az egyházkerület szemében mint nemzetiségünk és auto14 Uo. 24. o.

15 Uo. 27-28. o.

280