Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Varsányi Péter István: Egy protestáns "Nagytanoda" a változó hazában. A hódmezővásárhelyi református gimnázium története 1849-1914
A gimnázium elöljáróságának nem volt különösebb ellenvetése a budai cs. kir. helytartótanács utasításaival kapcsolatban; az úgynevezett elnöki értekezlet 1853. szeptember 18-án egyelőre az algimnázium iskolatípus mellett döntött. Még az év decemberében újfent benyújtották a „nyilvánossági fölterjesztés szövegét”, amit 1854. március 12-én meg is kaptak.12 Az iskolák nyilvánosságának kérdésében is megfogalmazható egy elkedvetlenítő tanulság: hiába léteztek olyan törvények, amelyek a protestáns egyháznak autonómiát biztosítanak (például az 1791:26. te.), annak érvényt szerezni nem lehetett. „Ekképp a hatalommal szemben csak engedelmességről lehetvén szó, ha tanintézeteik nyilvánosságát akarták.”13 Tévednének azonban, ha azt hinnők, hogy a református egyház szolgai módon belenyugodott ebbe a helyzetbe. Nézzünk egy kardinális kérdést: a gimnáziumi tantervek problémáját! A hódmezővásárhelyi református presbitérium 1856 júniusában foglalkozott a kormányzatnak a német nyelv kötelező oktatásáról szóló leiratával. Véleményünk szerint az csak annyiban valósítható meg, amennyiben nem megy a többi tárgy rovására. Viszont az alkalmat megragadva hangsúlyozták, hogy a protestánsok egyházi és iskolai ügyeit csak az 1790-1791:26. törvénycikk értelmében lehet intézni. A kormányhoz — a szuperintendencia útján — küldött feliratuk szerint egyházi szervezetüket a sarkalatos törvényeiktől megfosztani annyi, mint megfosztani múltjuktól, elszakítani őseiktől. Ha a gimnázium nyelve német lesz, a nemzeti nyelv az „egyszerű nép nyelvévé” süllyedne le. Említettük, hogy a Tiszántúli Egyházkerület az 1856—1857-es tanévtől kezdve — legalábbis a debreceni gimnáziumában — minden tantárgyat magyarul tanítanak; 1858-ban utasítják az egyházkerülethez tartozó elöljáróságokat, hogy minden olyan iskolai felsőbb rendelet végrehajtásától tartózkodjanak, amelyek a önkormányzatukat biztosító törvényekkel ellentétben állanak. Ezzel — a következmények tanúsága szerint — ki is ásták a csatabárdot. A nagyváradi helytartóság nem is késett megkontrázni az egyházkerület döntését: a gimnázium alsó négy osztályában elvileg lehet magyar az oktatás nyelve, de a német terminológiára fokozott gondot kell fordítani; a történelem és az osztrák birodalmi honismeret a III-IV. osztályban német nyelven tanítandó; a felső négy osztályban — két tantárgy: a vallástan és a magyar kivételével — a német legyen a tannyelv. Az egyházkerület válasza: „...nemzetiségünk legdrágább kincse, sőt egyedüli föltétele és a tanítás sükere érdekében O felsége a '2 Uo. 110. o. 13 Uo. 25. o. 279
