Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Karády Viktor: A középiskolai piac társadalomtörténeti problémái Magyarországon

helyileg megvalósított iskolafejlesztésnek (a kínálat történelmi „tehetetlenségének”, merevségének), a különböző megcélzott felekezeti, nemzetiségi és réteg - klientúrák földrajzi elhelyezkedésének, az iskolafenntartók egymással való konkurrenciális magatartásának, s a helyileg rendelkezésre álló erőforrások nagyságának bélyegét.

Az iskolai kínálat minőségi együtthatói

Az iskolák nyers számai és az iskolai kínálat egyéb mennyiségi jelzői egészen eltérő minőségi kínálatot takarhatnak. Innen — többek között — a nemzetközi (tehát iskolarendszerek közötti) összehasonlítások legfőbb technikai nehézsége is. A hasonló nevű vagy az egyes rendszereken belül hasonló pozíciójú intézmények által közvetített tudásanyag, szocializációs javak, társadalmi mobilizációs lehetőségek vagy egyéb funkciók igencsak különbözhetnek. így a kínálat mennyiségi vizsgálata sohasem nélkülözheti a „minőségi” sajátosságokra vonatkozó reflexiót.

Ezeknek legképletesebb s legtöbbször az órarenden keresztül könnyen elérhető mutatóját a tananyag szolgáltatja. Ebből minden iskolatípusban kiugranak a magasabb óraszámban oktatott tantárgyak, mely a rendszer jellegét elsősorban határozzák meg. Mind a hagyományos magyar, mind a nyugati, valamint középeurópai elitképzés a klasszikus nyelveken, a matematikán és természetesen a nemzeti nyelv és irodalom oktatásán nyugodott. A különbségek azonban egyes országok között nem elhanyagolhatók. Míg Magyarországon, Kelet- és Közép- Európában a nyugati nyelvek is nagy súllyal szerepeltek, Franciaországban vagy Angliában az idegen nyelvi oktatást sokáig elhanyagolták. Míg tőlünk nyugatabbra (már Ausztriában is) a filozófiai oktatásra nagy súlyt helyeztek a gimnázium legfelsőbb osztályában vagy osztályaiban, nálunk történelmileg változó, s általában gyenge intenzitással kezelték ezt a tárgyat. Egyes szekularizált országok (így Franciaország az államot az egyháztól elválasztó 1905-ös törvény után) nem adtak az iskolákban helyet a vallásoktatásnak, másutt (Magyarországon az 1948-as államosításokig) ez a tananyag kötelező része maradt. Az órarenden túl a tananyag részletei, t. i. hogy történelemből, vagy irodalomból, vagy akár matematikából mit nyújtott az iskola, az oktatási kínálat minőségének elsőrangú kritériumai. Magyarországon például a nemzeti irodalom mellett a gimnáziumi oktatás gyakran adott kitekintést az ún. „világirodalomra”. Ez valószínűleg a porosz és az osztrák, tehát tipikusan a „későn érkező” civilizációkra jellemző oktatáspolitika sajátosságai közé sorolható, hiszen a korabeli (pl. XIX. század

27