Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Varsányi Péter István: Egy protestáns "Nagytanoda" a változó hazában. A hódmezővásárhelyi református gimnázium története 1849-1914

1849. november 4-én helytartótanácsi rendelet érkezett Hódmezővásárhelyre, amelyben — a gimnáziumok ifjúságánál tapasztalható, az „uralkodóház iránti idegenkedésre” hivatkozva — az iskolákban az „uralkodó szellem”, a tanároknál „növendékeikre való hatás” szigorú ellenőrzését írták elő. A renitenskedők azonnali feljelentését a „közigazgatási tisztviselők”, az egyházi elöljárók kötelességévé tették. Nem feledkeztek meg a tankönyvek felülvizsgálatáról sem: a „forradalom eseményeivel” foglalkozók használatát megtiltják, a többit is bekérték ellenőrzésre. Nem engedélyezték a tanulóknak a tanítás idején kívüli csoportosulását sem.3 1850. január 19-én szereztek a vásárhelyiek tudomást Kreminger Antal római katolikus lelkész ideiglenes királyi felügyelővé történt kinevezéséről; valamint arról, hogy a szegedi tankerület hatáskörét a hódmezővásárhelyi református gimnáziumra is kiterjesztették. A presbitérium önérzetesen hivatkozott egyháza „sarkalatos törvényeken alapuló autonómiájára”, s hogy tanintézetét saját költségén tartja el, következésképp abba más hitfelekezetű felügyelő nem avatkozhat bele. A presbitérium e dicséretes kiállása — jegyzi meg Futó Mihály — abból a jóhiszemű felfogásból indult ki, hogy a „.. .történeti jogra való hivatkozás a hatalommal szemben czélhoz vezet”.4 A mindenkori uralkodó „legfelsőbb felügyeleti jogát” — utalva az 1791:26. törvénycikkre — „hódolattal” elismerik; viszont a törvényes egyházi felsőbbségnek „mind felügyeleti, mind igazgatási” joga autonómiájukból folyó tisztség és privilégium. Csak e törvényes viszony határai között kész a vásárhelyi presbitérium magát a „cs. kir. ministerium rendelkezéseinek” alávetni.5

Leo Thun-Hohenstein vallás- és közoktatásügyi miniszter 1849. október 9-én írta alá a magyarországi oktatásügy ideiglenes szervezetéről szóló rendeletet („Grundsätze für die provizorische Organisation des Unterrichtswesens in dem Kronlande Ungam”); október 24-én a katonai-polgári közigazgatási egységek székhelyein tanügyi osztályokat állítottak fel, ezeknek rendelve alá a területükön működő iskolákat; november 6-án Magyarországra is kiterjesztették az ausztriai

3 Futó Mihály: i. m. 102. o.

4 Uo. 99-100. o.

5 Uo. 109. o. Az említett törvénycikk fontosabb intézkedései: „A jövőben mindig szabad lesz mindkét hitvallású evangélikusoknak nemcsak meglévő elemi és grammatikai iskoláikat megtartani, hanem mindenütt, ahol szükségesnek látják, új és felsőbb iskolákat is állítani... s azokba tanítókat, tanárokat, igazgatókat, aligazgatókat alkalmazni, ...valamint bármely iskoláik számára mind helybeli, mind felsőbb és legfelsőbb tanfelügyelőket vagy gondnokokat hitvallásuk tagjai közül választani, a tanítás és tanulás szabályát és rendjét megállapítani”. In: 1000 éves a magyar iskola 996-1996. Budapest, 1996. 39. o.

276