Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Varsányi Péter István: Egy protestáns "Nagytanoda" a változó hazában. A hódmezővásárhelyi református gimnázium története 1849-1914
középiskolai szabályzatot („Entwurf der Organization der Gymnasien und Realschulen in Oesterreich”). Bár az Entwurf eredetileg az örökös tartományok gimnáziumai számára készült, Geringer báró belügyi osztályfőnök 1849. novemberi rendelete nyomán a tanügyi osztályok 1850-ben megkezdték e rendelet magyarországi bevezetését. Ismerjük el: a fejlett német közoktatási rendszerre épülő Entwurf jónéhány intézkedése újszerűnek és modemnek minősíthető (például az iskolai struktúra egységesítése, az érettségi vizsga előírása és szabályozása, a szakrendszerű tanítás és az osztályfőnöki intézmény bevezetése stb.), de legalább annyi veszélyt is jelentett a magyar, benne a protestáns közoktatás számára. A szabályzat ugyanis az egységes birodalom állami nyelvére, a németre épített. Egyelőre azt csak kötelező tantárgyként, 1855-tól azonban — abban a hiszemben, hogy a Gessamt-monarchia már testet öltött — az oktatás nyelveként írta elő. A tanügyi politika elképzése szerint 1860-ra a vallástan és a latin kivételével valamennyi tantárgyat németül tanítanak. Ez a hatalom elérhette — a túlbuzgó Szoboszlai Pap püspök asszisztálásával —, hogy az osztrák statisztikát a Tiszántúli Egyházkerület középfokú iskoláiban németül oktassák. Azonban alig hunyta le szemét a lojális főpap, az egyházkerületi közgyűlés nem késlekedett e rendelkezés visszavonásával. A debreceni református gimnáziumban, s e példát követően az egyházkerület testvérintézeteiben az 1856-1857-es tanévtől minden tartárgyat már magyarul tanítottak. A nemzeti érzékenységet más intézkedés is sértette. Mivel a hivatalos felfogás szerint az egységes birodalomban önálló Magyarország nem létezett, annak külön történetét sem lehetett tanítani. A kassai helytartóság véleménye szerint a magyar történelem oktatása „separatismusra vezet”, Magyarország „beolvasztott ország”, tehát történetét is szükséges beolvasztani. Frappánsan: Magyarország csak „Heimat” (szülőföld), Ausztria a „Vaterland” (haza).6 Az Entwurf intézkedései a protestáns jogokra — azon belül az iskolák, kitüntetetten a gimnáziumok államjogi viszonyára — is veszélyt jelentettek. A tervezet nem is rejti véka alá, hogy a nevelés az állam legfőbb érdeke, következésképp az állam joga annak a körnek a meghúzása, amelyen belül az oktatásügynek „mozognia kell és lehet”.7 A gimnáziumok két kategóriába kerülnek: az állami és a magán intézetekéibe. Az államiak nyilvánosak (bizonyítványaik jogilag érvényesek), a magángimnáziumok viszont csak úgy kapták meg ezt a jogot, ha minden követelménynek megfeleltek. Az egyházi iskolák tanárait is 6 Futó Mihály: i. m. 23. o. 7 Uo. 22. o. 277
