Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Karády Viktor: A középiskolai piac társadalomtörténeti problémái Magyarországon

vezető úttal. A középiskolai piacot ezután tehát a különböző „szintű” intézmények közötti konkurrencia jellemezte.

Fontos mennyiségi eleme volt a magyar elitképző piacnak az intézményhálózat megoszlása a fenntartók szerint, mivel a különböző — felekezeti, állami, városi, magán — típusú intézményes kínálat sohasem teljesen ugyanannak a klientúrának szólt. Érthetően a különböző felekezeti iskolák alsó szinten majdnem kizárólag, középszinten preferenciálisan saját felekezeti közönségüknek voltak szánva, míg az iskolákkal nem vagy gyengén ellátott felekezetek (így elsősorban a zsidók) felé az intézmények eltérő „kínálati politikát” gyakoroltak. Gyakorlatilag azonban az egész iskolai piac szolgáltató egységeinek nyitottsága történelmileg hosszú távon is változott a közületi szektor kialakulásával 1867 után, majd konjunkturálisán is (így az 1895 körüli egyházpolitikai törvényhozás, majd a világháborúk közötti antiszemita kurzus a katolikus középiskolák azelőtt enyhén és igencsak egyenlőtlenül érvényesülő szegregációs gyakorlatát felerősítette) sőt helyileg is. A gyakran szelektívebb felvételi politikát folytató katolikus gimnáziumok például sokkal nyitottabbak maradtak a másvallásúak előtt akkor, amikor helyileg nem volt más gimnázium vagy reáliskola a piacon. A preferenciális iskolai kínálat és szegregáció a magyar oktatásügy egyik igen kevéssé kutatott, fontos kérdésköre. Tematizálható az iskolák felvételi politikáján a „belépési költségeken” (pl. esetleg felekezetenként eltérő tandíjon vagy a tandíjkedvezmény esélyein), a diáktámogatások mértékén és jellegén stb. keresztül.

Az iskolai kínálat mértékének lényeges alkotóeleme a fenntartók jövedelme, az össztársadalmi tőkefelhalmozás, a „nemzeti” jövedelem és az iskolai ráfordítások közötti összefüggés. Mint láttuk, Magyarországon viszonylagos iskolai „túlinvesztícióval” találkozhatunk az elitképzés területén, míg az elemi iskolai piacon minden bizonnyal „alulinvesztícióval”. Jól megvilágítaná ezeknek a trendeknek a mértékét és időbeni alakulását több szomszédos, hasonló szerkezetű társadalommal való módszeres összehasonlítás a politikai rendszerek eltérő jellegének, az egyéb infrastrukturális fejlettségnek, a nemzetállam építése alatt uralkodó ideológiai irányzatoknak számbavételével.

A mennyiségi kínálatnak mindezek a kérdéskörei igen érdekesek regionális vagy helyi metszetben is, hiszen a kínálatot a kereslettől elválasztó fizikai vagy inkább közlekedésbeli távolság a piacon érvényesülő legfontosabb költségtényezők közé tartozik. Magyarországon a regionális egyenlőtlenségek rendszere — például a keleti végek, a középső Alföld, a szlovák régió és a Dunántúl közötti egyenlőtlenségeket illetőleg — e tekintetben különösen komplex, hiszen egyszerre viseli magán az igen hosszú távon (a reformáció és ellenreformáció óta)

26