Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Karády Viktor: A középiskolai piac társadalomtörténeti problémái Magyarországon
rajzolni az iskolai kínálat bőségéről. Minden iskolai piacnak ez leglényegesebb elemét képezi, amennyiben enélkül az iskolai kereslet nem elégíthető ki. Ennek tudatában azonban még nem kell feltételezni azt, hogy a kereslet ennek a bőségnek rendszeresen kiváltó oka is lenne. Ellenkezőleg. A modern iskolahálózatok fejlődésében gyakran játszik nagy szerepet a voluntarista fejlesztési politika, mely a jelentkező kereslettől függetlenül, ennek kiváltása érdekében vagy más (főképp „modernizációs” ideológiai) céloktól vezettetve bővíti a kínálatot. Magyarországon például a kiegyezés utáni kultuszkormányzat mind a középiskolák, mind az egyetemek mennyiségi kínálatát számottevően növelte anélkül, hogy ez a keresletet az 1867 utáni két és fél évtizedben bármiképp erősítette volna. A francia Harmadik Köztársaság 1878 után hasonlóan intenzív iskolai fejlesztési politikát folytatott, szintén anélkül, hogy ez a század végéig a középiskolai vagy egyetemi népesség nagyobb növekedésével járt volna. A mennyiségi kínálat és kereslet eltérő fejlődése későbbi fejtegetéseim tükrében jobban lesz értelmezhető, melyben azt igyekszem tisztázni, hogy az iskolai kereslet és a kínálat jórészt mennyiben más és más igényeknek engedelmeskedik. Igaz, találkozási pontjukon, mint a gazdasági piacokon, egymást erősítik. Ha nő a kereslet, ez igazolásul szolgálhat az iskolafenntartók számára, hogy bővítsék a kinálatot. Ez a bővítés azonban távolról sem automatikus, s csak bizonyos mennyiségű kereslet—többlet jelentkezése esetén fejt ki nagyobb hatást. Viszont az iskolai kínálat növelése (különösen akkor, ha olyan helyen alapítanak iskolát, ahol addig nem volt) sokkal közvetlenebbül és szélesebb körben mozgósítja azoknak a rétegeknek a keresletét, akiknek a gyermekei egyébként nem jártak volna iskolába. A kínálat „szívóhatása” az iskolai piacon sokkal fontosabbnak tűnik, mint a kereslet „nyomása” (a piacbővítés érdekében). A két tényező eltérő szerepköre könnyen magyarázható. Míg a kereslet alakulása az érdekelt csoportok anyagi és szellemi teherbíró képességétől s az iskoláztatás számukra csoportsajátos funkcióitól függött, s növekedés esetén a családokra és az érdekelt fiatalok életstratégiájára azonnal különös terheket és magatartás-módosítást rótt (pl. avval, hogy időmérlegük az iskolapadokban töltött órák száma szerint radikálisan megváltozott), amely csak sajátos motivációk, készségek, anyagi és erkölcsi feltételek fennállása esetén volt megvalósítható. A kínálat ezzel szemben az iskolafenntartók s végső soron az intézményes befektetők lehetőségeitől és politikájától függött. A kereslet fokozatosan alakult (nőtt vagy csökkent), míg a kínálat ugrásszerűen, egy-egy újabb intézmény alapításával vagy az osztályok és az ezeket ellátó tanárok számának növelésével. Ráadásul a meglévő kínálat általában rugalmasan tudott megfelelni a kereslet változásainak. Ugyanannyi iskola, sőt ugyanannyi osztályterem vagy tanár 24
