Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Mónus Imre: A hajdúböszörményi református iskolaszék története
alkalmával — különösen a himnuszt — énekelni szíveskedjenek, ezzel is példát mutatván mind a felnőtt, mind az ifjú nemzedéknek. A rendszer politikai változásaira a tanítók különbözőképpen reagáltak. Ez 1933-tól szembetűnő. Az egyik tanító feljelentést tett kollégája ellen, mert az ütlegelte tanítványait az utcán köszönési módjuk miatt, ugyanis „Szebb jövőt” köszöntek. Az iskolaszék elítélte az utcai feltűnést keltő tanítót, mert ezt a köszönési módot a tanuló az iskolában hallotta, esetleges kifogásait a gyermek tanítójával kellett volna megbeszélni.'4 Volt viszont olyan tanító, aki külön énekórákat szervezett az irradenta dalok tanítására, egy másik tanító a debreceni Apolló Mozgókép Színházba szervezte a tanulókat militarista jellegű film megtekintésére. Ezek a mozzanatok is az iskolaszék hallgatólagos támogatásával történtek. A leventék oktatásában, képzésében azok a férfi tanítók vettek részt, akik arra felkérettek. Ez is fokozta a tanítók iskolán kívüli elfoglaltságát, de ők ezt legtöbbször önként vállalták, mert munkájukért az Országos és Megyei Levente Parancsnokságtól rendszeres tiszteletdíjban részesültek. A leventeintézmény nem tartozott sem az egyház, sem az iskolaszék hatáskörébe, de mégis kellett foglalkozniuk a leventeoktatással, mert az oktatáshoz az iskola épületét használták általában délutáni és esti órákban. Ennek következtében az épület felszerelésében gyakran rongálódás következett be, amivel az iskolaszék foglalkozott. Az igazgató kérte az iskolaszék intézkedését az éjszakába nyúló leventefoglalkozások leállítására, mert másnap az iskolában a gyerekek aluszékonyak, javasolta, hogy tegyék az ilyen foglalkozásokat a hét utolsó munkanapjára.14 15 1935-ben a tanulók száma 3200 fő volt. Az osztálylétszámok tovább növekedtek. Tanyasi iskola működött: Bodán, Rókaháton, Bakóháton, továbbá ilyen volt a Bársony iskola. Pénzhiány miatt a tanítói létszám nem nőtt, kevés pénzért segédtanítókat alkalmaztak, a városban a helyettesítéseket pedig helyettes tanítókkal oldották meg díjmentesen. Ezek a helyettes tanítók is fiatal okleveles pedagógusok voltak, csak nem tudtak elhelyezkedni és vállalták a helyettesítést díjmentesen abban a reményben, hogy nyugdíjazás vagy más okból való állásüresedés alkalmával ők kapják meg az állást. De ez sem sikerült mindig. 1935-ben a város nagy előrelépést tervezett szemléltető oktatás irányába. A kapott mozgóképvetítő gépet az elemi iskolai tanítás szolgálatába kívánta állítani. Évenként osztályonként 7 vetítést terveztek. Ehhez olyan előadóteremre volt szükség, ahová egyszerre több száz gyermek befért. Ennek kialakítását a 14 Uo. 1933. 15 HBML. HbFl. Vili. 208/a. I. doboz. 1933. 247
