Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Mónus Imre: A hajdúböszörményi református iskolaszék története
város központjába tervezték. A megoldás sürgető volt, mert különben a mozgóképvetítő gépet kihasználatlanság miatt a városból elviszik. A tanév elején minden tanulónak 20 fillért kellett beadni az iskolába, hogy biztosítva legyen az a 200 pengő, melyből három filmelőadást lehetett finanszírozni. Az 1935. évi jegyzőkönyvben olvasható, hogy az egyik presbiter vádat emelt a bodai tanító ellen. A kivizsgálás után a vád alaptalannak bizonyult, mely esetből az iskolaszék azt a tanulságot vonta le, hogy a presbitérium egy-egy tagjának személyes észrevételeit csak jelzésértékűnek kell tekinteni, de hivatalos megerősítését csak a testület véleménye alapján fogadják el.16 A tantestület elnöke, Dobó Sándor már 1923-ban levelet intézett érdekvédelmi céllal Szolnoky Gerzson lelkészelnökhöz, melyben kéri az egyháztanács elnökségét, hogy a jövőben a tanítók megtámadása, kipellengérezése és egyes presbitereknek a törvényadta jogon túlmenő eljárásai szüntettessenek meg, s az egyháztanács elnöksége részesítse védelemben a nem mindig okkal és joggal megtámadott tanítókat.17 A királyi tanfelügyelőség előtt az iskolákat az iskolaszék képviselte. 1935/36- os tanévben Hajdúböszörmény református elemi iskoláiból az igazgatók javaslata alapján a jegyző felterjesztette a királyi tanfelügyelőséghez 245 tanuló mindennapos iskolába járás alóli felmentési javaslatát. Ebből felmentést kapott 133 tanuló, de a többi tanuló egyébként sem tudott iskolába járni, mert szinte mind ruhátlan, nem beszélve arról, hogy nagyobb része cigány, aki nagyon szegény és gondozatlan, akiket iskolába kényszeríteni lehetetlen volt. Az iskolaszék tudomásul vette a királyi tanfelügyelőség azon intézkedését, hogy 112 tanulót nem mentett fel, de a fent leírt szegénységük miatt az 1932. évi 130. 700/VIII. a. sz. alatt kiadott rendelet 29. paragrafusának 5. és 9. pontja alapján előírta, hogy a tanítók e tanulók mulasztását tekintsék „állandóan” igazoltnak, azaz a mulasztási napló megjegyzés rovatába az írandó, hogy ruhátlanság (betegség) miatt mulasztása igazolt.18 Az iskola tanítóinak szükségük volt az iskolaszék intézkedésére, hogy arra hivatkozva igazolják eljárásukat a királyi tanfelügyelőség iskolai látogatása alkalmával. 1938-ban az igazgatók megbízatása lejárt és a Népiskolai Szervezet 217. paragrafusa szerint a tantestület belső ügyének tekinti az igazgatójelölést. A tantestület két személyt terjeszthet az iskolaszék elé a tantestületi jegyzőkönyv 16 TREL. 166/g. l.d. 1935. 17 HBML. HbFl. Vili. 208/a. l.d. 1923. április 21. 4. sz. '* Uo. 1935. 248