Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Siró Béla: Református középiskolák, református iskolapolitika a polgári Magyarországon
Egységes református iskolapolitika A kiegyezés után a református középiskolák korszerűsödése, valamint autonómiájuk korlátozódása mellett a református iskolaügyben egy harmadik folyamat is végbement. Éppen e korlátozások idején alakult ki ugyanis az egységes református iskolaügy, hozta létre a református egyház központi, országos tanügyi szerveit, melyek megfogalmazták és képviselték az egész magyar református egyház iskolai kérdésekkel kapcsolatos álláspontját. A kiegyezésig ugyanis — mint utaltam rá — a református egyháznak nem volt egységes tanügyi szervezete és egységes középiskolai tanterve, az egyházkerületek, illetve kollégiumok minden tekintetben önállóan irányították, igazgatták a hatáskörükbe eső, területükön fekvő iskoláikat. Még a Habsburg önkényuralom által 1849 után bevezetett Entwurfhoz való illeszkedés kényszere sem volt képes rávenni az református egyházkerületeket, illetve kollégiumokat arra, hogy egységes álláspontot és tantervet alakítsanak ki. Mindenesetre bizonyos kezdeményezések azért történtek az önkényuralom idején is: 1858-ban alakult egy bizottság, amely felkérte a debreceni gimnázium tanári karát, hogy a „református egyház és magyar nemzeti művelődés érdekeinek megfelelő s a magyar református egyház gimnáziumaiban egyezőleg bevezethető” tantervet készítsen. Az elkészített javaslatot azonban a református közvélemény egy része nem fogadta el, s hasonlóan eredmény nélkül zárult a debreceni és a sárospataki kollégium küldötteiből összeülő erdőbényei értekezlet (1861) is.9 A kiegyezést követően az Eötvös-féle népiskolai törvény, majd a Trefort Ágoston által készített középiskolai törvény előmunkálatai során azonban a református egyházkerületek és alacsonyabb önkormányzati szerveik rákényszerültek arra, hogy érdekeiket közösen fogalmazzák meg és egységesen képviseljék a törvényelőkészítő tárgyalások során.10 Ez az igény szülte az országos tanügyi bizottság megalakítását. E szerv létét az 1883-as református egyházi törvények szentesítették, melyek egyúttal jogilag megalapozták és (új- rajszabályozták a magyarországi egyetemes református egyház központi szerveinek (konvent, zsinat) és egész szervezetének működését is. Eszerint az egyházkerület oktatási ügyekkel foglalkozó szerve az egyházkerületi tanügyi bizottság. Ezen belül a középiskolai felügyelő tanács, majd 1894-től a középis9 E kérdéssel is foglalkozik: Nagy Sándor: A gimnázium története, in: A debreceni Kollégium története. A gimnázium, a polgári iskola, a tanítóképző- és a tanárképző intézet. Debrecen, 1943. 25-27. o., Felekezeti gimnáziumi tantervek. 1850-1948. 13-15. o. 10 Az egyetemes tanügyi bizottság jegyzőkönyveit rendszeresen nyomtatásban is közzétették. 220
