Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Karády Viktor: A középiskolai piac társadalomtörténeti problémái Magyarországon

barátainak, szövetségeseinek, játszó vagy szerelmi partnereinek (esetleg ellenségeinek) köre, az általa frekventált helyek, intézmények (legyen az iskola, templom, táncház vagy akár kocsma) is meghatározzák. Márpedig az ezekhez fűző viszonyt a lakókörnyezeten keresztül mind a család közvetíti.

Az informális vagy önszervezéssel létrejövő szocializációs közegek szerepe a családénál általában kisebb és szűkebb, anélkül azonban, hogy elhanyagolható lenne. Fiatalkorú baráti vagy külön célokra (játék, önművelés, sport, stb.) irányuló társulatokról, életkorspecifikus szövetkezésekről, szomszédsági körökről, fiatalkorúak bandáiról, sportkörökről, énekkarokról, legény- vagy lányegyletekről, tánciskolák egyívású közönségeiről, kirándulótársaságokról, klubokról, olvasókörökről stb. van szó, melyek gyakran igen fontos szerepet játszanak az érvényes rétegsajátos magatartási normák vagy ezek módosulásainak és helyi formáinak közvetítésében, éppúgy, mint a rétegidentitás egyéb összetevőinek (hiszen a fenti társas alakulatok legtöbbször kifejezetten a társadalmi rétegeken belül szerveződnek) továbbításában. Különösen megnőni látszott ez a szerep a modernkori városiasodás folyamán kialakuló nagyvárosi körülmények között.

így jutunk el harmadsorban a társadalom egészét, vagy nagyobb részlegeit érintő, illetve magában integráló intézményes szocializációs szervezetekhez, mint az egyházak, a cserkészet, az ifjúsági szervezetek, kulturális társaságok stb. Közöttük minden bizonnyal a legfontosabb az iskolarendszer, legalább két okból. Egyrészt az iskola szerepe nőtt meg legerősebben a többi reprodukciós tényező között a modernizáció során. Másrészt az iskola funkciói — bár részben egészen mások — éppoly sokrétűek és elengedhetetlenül fontosak, mint a családéi.

Kezdjük tehát avval, hogy az iskoláztatás fajlagos súlya az összes szocializációs hatás mérlegében a feudalizmus utáni társadalmakban mindenütt jelentősen megemelkedett az iskolakötelezettség bevezetésével, majd a kötelezettség korhatárának fokozatos növelésével (Magyarországon 1868-ban 12 év, 1940 után 15 év, 1961-től pedig 16 év a korhatár), illetve a felsőbb iskolázás fokozatos, bár lassú (és társadalmi rétegek szerint igen egyenlőtlen) térhódításával mindkét nembeli fiatalok körében. Míg a kiegyezés táján a 10-18 éves fiúk közül körülbelül minden huszadik járt csak középiskolába (s ennél sokkal kevesebb érettségizett), addig 1910-ben már mintegy 7-8 %-uk és 1930-ban (igaz, a trianoni megkisebbedett országban) már ennek majdnem duplája, 10-15 %-uk. Ez a fejlődés, mint ismeretes, az 1930-as évek gazdasági válságának vargabetűje után erőteljesen folytatódott, különösen a második világháború utáni időszakban. Ennek társadalomtörténeti következményeinek jelentőségét nem szabad alábecsülni. Röviden összefoglalva, a családcentrikus reprodukció

21