Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Siró Béla: Református középiskolák, református iskolapolitika a polgári Magyarországon
törvényeket, rendeleteket. Az állami felügyelet eszköze volt az is, hogy a középiskolai képesítést adó vizsgákra (érettségi és tanítóképesítési vizsgák) a Vallás és Közoktatási Minisztérium (VKM) megbízottat küldhetett ki, aki felügyelt a törvényességre és aki kérdezési jogánál fogva az eredmény kialakítását is befolyásolhatta, s ha szabálytalanságot tapasztalt, akkor vizsgálatot kezdeményezhetett, amelynek idejére az érettségi bizonyítvány kiadását fel kellett függeszteni. A miniszternek a középiskolai tanszemélyzet fegyelmi ügyeibe is beleszólása volt, amennyiben a fenntartó egyháznak jóváhagyás végett be kellett mutatnia a fegyelmi eljárás szabályait, sőt az egyházi hatóság a miniszter kívánságára köteles volt fegyelmi eljárást indítani. Továbbá a miniszter, ha úgy látta, hogy az egyházi főhatóság valamilyen törvénysértést nem orvosolt, vizsgálatot rendelhetett el. Lényeges intézkedése volt a törvénynek, hogy megszabta a tanári képesítés követelményeit és kimondotta, hogy állami képesítő bizottság előtt kell tanári vizsgálatot tenni, amely nélkül nem nevezhető ki senki tanárnak. A fenntartó református — és egyéb — egyházi hatóságok több intézményükben önerőből nem lettek volna képesek a törvényben előírt követelményeknek megfelelni (szaktanári rendszer bevezetése, a 8 évfolyamos iskolák személyi és tárgyi feltételeinek biztosítása stb.), azaz az érvényes érettségi bizonyítvány kibocsátására való jogosultságot elnyerni. A jogalkotók tisztában lévén ezzel rögzítették, hogy az egyházi intézmények fenntartására államsegély folyósítható és ezek valóban kaptak ezután államsegélyt. Az államsegély igénybevétele ellentmondásosan hatott a református középiskolákra: hozzájárult a református középiskolák korszerűsítéséhez, másfelöl viszont korlátozta az iskolai autonómiát és siettette a református iskolázás történeti sajátosságainak az eltűnését. Az államsegélyes iskolákban ugyanis csak az állami középiskoláéval azonos tanterv volt alkalmazható, az államsegéllyel fizetett tanárokat a miniszter nevezte ki. A törvény kimondta továbbá, ha a fenntartó hatóság a fenntartáshoz szükséges összegnek kevesebb, mint a felét fizeti, akkor a miniszter az egész intézetet gondoskodása és rendelkezése alá veheti. A református egyháznak a középiskolai törvénnyel szembeni legfontosabb fenntartásai az egyetemes konvent 1884. novemberi gyűlésén megfogalmazott feliratában fogalmazódtak meg. A kormánynak előterjesztett konventi felirat három kívánsággal állt elő: 1. hogy a közösen megállapítandó államsegély egy összegben, mint általányban szolgáltassák ki a konventnek az érdekelt középiskolák javára, 2. hogy a segélyezett református iskolák is a konventi tantervet követhessék, 3. hogy az államsegély kizárólag dologi szükségletekre, s ne tanári fizetésekre adassák, s így a tanárok alkalmazásában és fegyelmi ügyeiben az 218
