Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Karády Viktor: A középiskolai piac társadalomtörténeti problémái Magyarországon
ként újrateremti biológiai állagát (népességét), hatalmi viszonyait, rétegzettségét, anyagi (pl. infrastrukturális) ellátottságát, gazdasági termelőképességét, s egyéb jellemzőit. Hozzá kell tenni, anélkül, hogy a reprodukció elméletébe itt belemennénk, hogy az újratermelés persze sohasem tökéletes, amennyiben a társadalmi viszonyok állandó módosulását is magába foglalja, ugyanakkor legtöbbször bővített jellegű is. Mindenfajta társadalmi reprodukciónak talán leglényegesebb tárgyát egy sor a társadalom működéséhez elengedhetetlen mentális készség vagy az emberek tudatában inkorporált intellektuális kompetencia és morális beállítottsági tényező képezi. Az ezt biztosító szocializáció vagy a nevelés folyamata teszi társadalmi szereplővé a biológiai egyént s alkalmassá arra, hogy a reprodukció egyéb területein (pl. a gazdaságban) helyet tudjon foglalni, hogy a reprodukció eredményeként őt körülvevő társadalmi viszonyokat kezelni, s a rá nehezedő kényszereket uralni tudja, hogy — ahogy mondani szokás — „megállja a helyét az életben”, pontosabban a társadalomban. A társadalmi reprodukció szempontjából három fajta szocializációs közeget vagy szervet különböztethetünk meg: a családot, az informális (önszerveződő) csoportokat és az olyan intézményes szocializációs szerveket, mint az iskola. Bár a társadalmak fejlődése állandó súlyeltolódást hoz a különböző szocializációs tényezőkre jutó szerepkörök szempontjából, a családok funkciója még a modernizáció korszakában (sőt utána) is döntő maradt, amennyiben szerepvállalása legalább négy területen érvényesült. Először is, máig bezárólag a család a fizikai (demográfiai) újratermelés gyakorlatilag kizárólagos szerve. Ugyanakkor másodsorban, a családon keresztül történik (legtöbbször ugyan az össztársadalmilag szabályozott és ellenőrzött öröklési rendszer közvetítésével) az egyének helymeghatározása a legfőbb gazdasági és társadalmi hierarchiákban, elsősorban a vagyon, a rang és a „kapcsolattőke”, de legtöbbször a társadalmi helyzet egyéb ismérveinek — pl. a vallásnak, a nemzetiségnek, a „törzsökösségnek” (helyi társadalmi tekintély, családi ismertség) — átörökítése révén. Harmadsorban a családban ismerkedik meg mindenki a mindennapi életben és a személyes kapcsolatokban érvényesülő társadalmi renddel, itt tanulja meg a viselkedési normákat, az illendőséget, a hatalmi viszonyokat (melyeknek a rokoni, a felmenőkkel s lemenőkkel való kapcsolatok elismert részét képezik), az össztársadalomban való tájékozódás elemi szabályait. Végül a családon keresztül alakul ki a személyes leszármazás alapján mindenkinek egyéni társadalmi identitása is. Ezt nemcsak maga a név jelzi s az egyes szülőktől, felmenőktől való leszármazás jelöli ki, de a születési hely szerinti regionális „származás” és az egyén sajátos társadalmi begyökere- zettségének főbb elemei, meglévő vagy lehetséges kapcsolathálója, személyes 20
