Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Mann Miklós: Oktatáspolitikusok és oktatáspolitikai koncepciók Magyarországon 1867-1944

A világháború és a forradalmak után a Friedrich-kormány kultuszminisztere Huszár Károly, a magyarországi keresztényszociális mozgalom egyik megindítója, a későbbi miniszterelnök lett.

Huszár Károly kultuszminiszterként is a keresztényszocialista mozgalom eszméit képviselte; hangsúlyozta a keresztény kulturális alapokhoz történő visszatérés szükségességét, miközben e gondolatokat a modern kor szociális követelményeivel kívánta összeegyeztetni. A magyar tanítókhoz intézett szózatában az elmúlt időszak megpróbáltatásaiból indult ki, s sajnálattal állapította meg: „a bolsevista őrület utat talált sok tanító és tanár szívéhez...”. Ezért legelső feladat a magyar iskola becsületének visszaszerzése: „A munkát, a kötelességteljesítést, a közszolgálatot, a családi erényeket, a hazaszeretetei, a takarékosságot, a becsületet és a vallásosságot kell dicsőítenünk a nemzetbomlás és társadalmi felfordulás e sötét napjaiban.” Megítélése szerint emeljük fel az alsóbb néposztályokat, „gondoskodjunk polgári egyenjogúsításukról és szociális bajaik sürgős orvoslásáról, de tegyük mindezt evolúció és ne revolució utján”. A praktikus irányú, gazdasági-kereskedelmi oktatásra, nevelésre van szükség, ezen az úton boldogulhatnak „a maradék Magyarország maradék-magyarjai”. Vagyis a Széchenyi nevével fémjelzett koncepciót idézte, mint a nemzetmentés, az országépítés lehetséges útját.

1919 novemberének elején a felnőttoktatási kulturális tanfolyamot megnyitó beszédében először a dualista korszak nevelését, oktatását bírálta. Majd azt fejtegette, hogy nem üres jelszavakra, kongó frázisokra, mások szidására, hanem építő, képző, fejlesztő kultúrmunkára van szükség, vagyis új kultúrideált kell kitűzni a nemzet számára. „Három nagy vezércsillagunk van. Az első az, hogy mi magyarok akarunk maradni minden körülmények között. Őszinte, nyílt és bátor nacionalizmusra van szükségünk.” Huszár Károly igen érdekesen azt emelte ki, hogy ez a nacionalizmus ne kritizáljon, ne támadjon másokat, hanem legyen tevékeny, s a magyarságot akarja kiművelni, megszervezni, felvirágoztatni. A nemzeti múlt hagyományaiból az értékest kell fenntartani, erősíteni, gyarapítani. A második vezércsillagot a kereszténységben jelölte meg: „nekünk vigyázni kell arra, hogy a mi nemzeti életünkben a keresztény erkölcsnek nagyobb szerepet juttassunk, mint az elmúlt évtizedeken átjuttattunk”. Végül azt hangsúlyozta, hogy „nemcsak magyarok és nemcsak keresztények akarunk maradni. Irányzatunknak harmadik vezető csillaga a szociális gondolat”. Megítélése szerint nem lett volna Magyarországon forradalom, ha az utolsó fél évszázadban az államférfiak gondoskodtak volna arról, hogy a társadalmi fejlődés lépést tartson a nyugati kultúrállamokkal, ha „a fejlődő élet minden követelményével iskolában, közgazdaságban, politikában, törvényben, közigaz