Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Dobri Mária: A Szombathelyi Magyar Társaság a királyi bölcseleti líceumban 1823-1836

- a szűkebb haza, a Dunántúl megismertetését szolgáló leírások, akár versben, akár prózában. (Szombathely, Németújvár, Körmend, Keszthely, Kismarton, Sopron, Somogy vármegye, Badacsony és Csobánc tájéka stb.)- természettudományi munkák („Értekezés az ásványokéul”, „Mi az Élet?”, „Az állatok természeti melegségéről”, „A Melancholicus” stb.)- a reformkor kedvelt témája a dicső nemzeti múlt („A kenyérmezei diadal”, „A várnai veszedelem”, „Dugovics Titusz hazafisága”, a Hunyadiakról, Mátyás királyról, Zrínyiről írt értekezések stb.), amely a Társaság kidolgozott munkáinak nagyobb részében is szerepel,- a közélet és a gazdasági ismeretek iránti érdeklődés mutatkozik meg a kérvények, egyesség-levelek fogalmazásában s néhány címben, „A mezei gazdaságról” (Kivonat), „A szorgalmatos földművelés mint tenyészti a nép gazdaságát”,- ugyancsak a fejlődő közélet hozza magával, hogy a szóbeli közlés színvonalasabb legyen. Ezt a követelményt szolgálják a munkákban fellelhető chria-k szónoki gyakorlatok, amelyet egy-egy mondatból, tételből dolgozlak ki („Chria ezen mondás felett: A Nemességnek első czimje az Erkölcs.” stb.)- találunk néhány filozófiai és művelődéstörténeti dolgozatra utaló címet („Mit értünk ezen szó alatt: Hős?”, „Értekezés a betűk feltalálásáról, és abból az emberi nemre áradott haszonról”).

A szépirodalmi versek, ódák, elégiák (alagyák) képviselik, közülük kiemelkednek Frankenburg Adolf és Ney Ferenc müvei. A többiek munkái romantikus versek utánzatai. Prózai kísérletekkel alig találkozunk, Frankenburg Adolfnak találjuk egy elbeszélését „Ilamér és Ilka” címmel a „kidolgozott munkák könyvében”. Egy drámai próbálkozásnak pedig csak a címét ismerjük. 1830-ban említik, hogy Ney Ferenc bemutatta a Társaságnak „Egy nap kettős öröm” című érzékeny játékát. A vidámabb műfajt néhány anekdota, „Aesopusi” mese képviseli, és kedvvel csináltak szórejtvényt, ahogy ők nevezték „tagrejtvényt”. Ezeknek mestere Talabér György és Tolnay Károly volt. Ízelítőül egy:

„Vége jeges, s havat ád; méhet lelsz durva fejében

Vedd az egészt: Gróf, s más Nagy Uraknak lakhelye lészen.”

A Társaság megszűnése

A diáktársaságokat 1836-ban egy helytartótanácsi rendelettel szüntették meg. Ennek kiadására akkor került sor, amikor bebörtönözték a pozsonyi ifjúság vezetőit, és pert indítottak Kossuth és Wesselényi ellen. A Helytartótanács félt

184