Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Kelemen Elemér: Az iskola a magyar társadalom történetében
nyétől, Nagy László a gyermektanulmányozás eredményeire alapozott új didaktikai felfogástól vezérelve fogalmazták meg a 6-14 éves gyermekek egységes, általános és kötelező iskoláztatásának igényét, a nyolcosztályos népiskola megteremtésének szükségességét. A századforduló pedagógiai reformtörekvései szükségképpen találkoztak a századelő új politikai irányzataival: a polgári radikalizmus és a szociáldemokrata munkásmozgalom hasonló tartalmú iskola- politikai és pedagógiai reformtörekvéseivel. 5. A huszadik század gazdasági-társadalmi fejlődése, világszerte új igényeket támasztott a rendszerré szerveződő közoktatással szemben, új irányokat jelölt ki a nemzeti iskolapolitikák, a közoktatás-fejlesztés számára. A fejlődés fő iránya az általános és kötelező alapoktatás tér- és időbeli kiterjedése, azaz a tankötelezettség időtartamának növelése, valamint a társadalmi és a regionális különbségek csökkentésére irányuló törekvés. Jellemző továbbá az egységes alapozó képzés általános, komprehenzív jellege, a továbbtanulási és pályaválasztási kényszer „kitolása” a hagyományos négy évfolyam után az iskoláztatás későbbi szakaszaira. A magyarországi progresszió hasonló tartalmú századeleji iskolapolitikai törekvései — a világháborút, a forradalmakat és Trianont követően, sajnálatos módon — nem jelenthettek, nem jelentettek alternatívát a hazai művelődéspolitika és iskolafejlesztés számára. Az 1920-as évek konzervatív iskolareformja — minden elismerésre méltó részeredménye (Klebelsberg népiskolai programja, a polgári iskolák megszilárdítása, a leányok középfokú iskolái stb.) ellenére — megőrizte a magyarországi iskolarendszer társadalmi szempontokhoz igazodó széttagoltságát és viszonylagos zártságát. Az 1930-as évek Hóman miniszterségéhez fűződő etatista iskolapolitikája pedig megerősítette ezt a kasztszerü iskolaszerkezetet és az elemi iskola alsó négy osztályát követő iskolai továbbhaladás jórészt társadalmilag determinált hármas útját (a hat-, majd nyolcosztályos népiskola felső tagozata, a polgári iskola és az egységes gimnázium). Az iskolarendszer megmerevedése az iskoláztatásban való részvétel mérsékelten növekvő arányában és a társadalmi mobilizáció megtorpanásában egyaránt tükröződött. A magyar iskola fejlődése ezekben az évtizedekben mindinkább eltávolodott az európai iskolafejlődés fő irányaitól, elmaradt annak gyorsuló ütemétől. Európai léptékű és irányú fejlesztése éppen ezért a hazai társadalmi fejlődés elsőrendű kérdésévé vált. Ennek az elodázhatatlan lépésváltásnak a lehetősége csillant fel 1945 után — néhány évre. Az általános iskola megteremtése valóban történelmi igazságszolgáltatás volt, korrigálta a hazai közoktatás zsákutcás fejlődését, és megteremtette a szervezeti kereteket egy korszerű pedagógiai-pszichológiai felfogáson alapuló, 15
