Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)

Kelemen Elemér: Az iskola a magyar társadalom történetében

kel megalapozott korszakos változásoknak: 1848—49 polgári forradalmának és nemzeti szabadságharcának, majd az elbukott forradalmat, az önkényuralmat és a kiegyezést követő „második reformkorszaknak”.

4. Az önkényuralom civilizatórikus intézkedései az iskolaügy terén is válaszút elé állították a magyarságot. A polgárosodó ország igényei a korábbinál egységesebb, korszerű tartalmú, az európai változásokhoz igazodó iskolarendszer kialakítását sürgették. A változásokat elutasító nemzeti konzervativizmus és a modernizációs kényszer konfliktusát a kiegyezés után Eötvös nagyszabású művelődéspolitikai programja oldotta fel — a XIX. század uralkodó eszméinek jegyébe.

Az 1868-ban elfogadott népoktatási törvény a magyar iskola értékes hagyományait és előremutató elemeit ötvözte vonzó európai mintákkal. A tankötelezettség sokak által vitatott kényszerét a tanszabadság és a tanítás szabadságának széleskörű garanciái ellensúlyozták. A tartalmilag is megújuló népoktatás egy alulról építkező, nyitott, demokratikus iskolarendszer megteremtésének esélyét kínálta. Az iskolarendszer sokszínűségét tükrözte a tanügyigazgatás kialakuló rendje. Az állami főfelügyelet korlátozott eszközökkel rendelkezett az iskolák felett; az iskolák irányítása feltételezte és megkövetelte az állampolgárok és az állampolgári közösségek cselekvő részvételét a modem közoktatás kialakuló rendjében.

A népiskolai törvény ezáltal válhatott a dualizmus évtizedeiben kiépülő polgári közoktatási rendszer szilárd alapjává. Pozitív hatása elsősorban az iskolák és a tanítók számának ütemes gyarapodásán, a tankötelezettség teljesítésének javuló arányán, s főképpen az alfabetizáció látványos eredményein mérhető le. De egyre nőtt a magasabb iskolafokozatokba lépők aránya is. Az iparos tanonc- oktatás (1884) és a középiskola (1883) törvényi szabályozása, a szakoktatás — a tőkés gazdasági fejlődéshez igazodó — kiépülése, új egyetemek (Kolozsvár, Debrecen) és más felsőoktatási intézmények létesítése a felgyorsuló társadalmi mobilizáció meghatározó intézményévé emelte az iskolát. E néhány évtized alatt csaknem a kétszeresére nőtt a rendszeresen iskolába járó gyermekek és ifjak aránya; a tanulás, a műveltség társadalmilag is elismert tevékenységgé vált, a tudás presztízse megnőtt.

A gyors ütemű, látványos fejlődés ellenére jogos bírálatok érték a rendszer aránytalanságait, társadalmi és nemzetiségi igazságtalanságait, a tárgyi, a személyi, a művelődési feltételek állandósuló hiányát, illetve színvonalkülönbségeit. A századfordulón új iskolapolitikai koncepciók fogalmazódtak meg a fejlesztés irányát illetően. Imre Sándor a modem polgári nemzet megteremtésének szándékától és ennek pedagógiai megvalósulásától, a nemzetnevelés eszmé14