Iskola és társadalom. A Zalaegerszegen 1996. szeptember 5-6-án rendezett konferencia előadásai - Zalai gyűjtemény 41. (Zalaegerszeg, 1997)
Kelemen Elemér: Az iskola a magyar társadalom történetében
pusztulás ellenére az iskola fennmaradt, és bár maga is szenvedő alanya volt mindezeknek tartalmában, szervezetében megújulva, társadalmi befolyását megsokszorozva, győztesen került ki történelmünk viszontagságos évszázadaiból. A XVIII. század derekán mintegy 4000 különböző nyelvű cs felekezetű népiskola és csaknem száz középiskola — katolikus gimnázium és protestáns kollégium — működött Magyarországon. Ez az állapot a korabeli Európa mércéjével mérve is jelentős, tiszteletreméltó társadalmi teljesítmény volt. Az iskola egyre szélesebb társadalmi rétegeket vont befolyása alá, és mindinkább hozzájárult — a viszonylag nagy létszámú egyházi értelmiség mellett — egy mind jelentősebb társadalmi, művelődési és politikai szerepet játszó hazai világi értelmiség megteremtéséhez. Ennek a világi értelmiségnek a soraiban egyre gyakrabban találkozunk a nemesség alsóbb rétegeiből, sőt a jobbágyparasztság és a városi iparosok köréből származó különféle szakemberekkel (jogászok, közigazgatási tisztviselők, orvosok, földmérők, tanítók és tanárok, gazdatisztek stb.). 3. Az iskoláztatás fejlődése és növekvő társadalmi befolyása szükségképpen keltette fel a politikai élet különböző szereplőinek a figyelmét és érdeklődését az iskola, az oktatás iránt. A szórványos XVI. századi próbálkozásoktól kezdődően különösen a XVIII. század elejétől követhetjük nyomon mind az országgyűlés, mind az uralkodó, tehát az állam törekvését az iskola felügyeletére. IV. Károly királyi felségjognak tekintette és deklarálta — ekkor még elsősorban a protestáns egyházakkal szemben — a királyi főfelügyeletet. Mária Terézia ezt az állami iskolapolitikát fejlesztette tovább, amikor is — az egységes birodalmi modernizáció jegyében és a felvilágosodás kelet-európai gyakorlatának megfelelően — politikummá, azaz közüggyé nyilvánította az iskolát. Az 1777. évi Ratio Educationis ezt a szándékot összekapcsolta a hasznos állampolgárokat és a hűséges alattvalókat nevelő iskolarendszer korszerű elveket követő megújításának előremutató szándékával: a társadalom különböző rétegeit és a birodalom együttélő népeit eltérő társadalmi szerepükre felkészítő, differenciált iskolaszervezet kialakításával, a korszerű és hasznos ismereteket előtérbe helyező műveltségtartalmával, felkészült(ebb) pedagógusaival és az átfogó állami iskolafelügyelet megteremtésével. Az iskolaügy terén is korlátlan uralomra törő állam mind erőteljesebb fellépése — különösen II. József szigorú intézkedései: pl. a közös községi iskolák létesítése, a német nyelv kötelező oktatásának a kiterjesztése, az iskolafenntartó szerzetesrendek feloszlatása stb. — szükségképpen váltotta ki a hazai közélet iskolaügyben érintett szereplőinek ellenállását. A katolikus egyház korábbi 12
