’56 Zalában. A forradalom eseményeinek Zala megyei dokumentumai 1956-1958 - Zalai Gyűjtemény 40. (Zalaegerszeg, 1996)

BÉRES KATALIN: Egy zalai kisfalu a forradalom idején Ozmánbük 1956

Többségük sokgyermekes, mélyen hívő katolikus, jól gazdálkodó, ennél fogva nagy tekintélyű tagja volt a falu társadalmának, közülük kerültek ki a helyi közösség tisztségviselői is. Az 1950-es évek esztelen parasztpolitikája ezt a réteget kívánta úgymond "meggyőzni", a TSZ-ekbe kényszeríteni. Gazdasági és gazdaságon kívüli kényszerrel, törvénytelen eszközökkel igyekezett személyükben megalázni, anyagiakban tönkretenni, el szegény íteni őket. Az ozmánbüki birtokosoknak is bőven kijutott a törvénytelenségekből. A faluban 33 személyt nyilvánítottak kuláknak,

5 a 25 holdon felülieken kívül kocsmárost, darálóst, cséplőgép-tulajdonost; ezen kívül több esetben néhányholdas parasztokat is, akiket szőlő és gyümölcsös birtokuk felszorzása után lehetett kuIákká minősíteni. (Azt természetesen nem vették figyelembe, hogy az ozmánbüki földek elég rossz minőségűek voltak, aranykorona értékük a jobb gazdák esetében is 100 körül mozgott vagy éppen csak meghaladta azt.) Magas adókkal, szinte teljesíthetetlen beszolgáltatási kötelezettségekkel sújtották a gazdákat. Az adóhátralékosokat, a beszolgáltatást nem teljesítőket az ún. transzferálásokkal büntették, lefoglalták szerszámaikat, bútoraikat, egyéb ingóságaikat, majd elárverezték azokat. A központi hatalom a községi tanácson keresztül beavatkozott a gazdálkodás megszokott rendjébe is teljesen felborítva azt. A kisbíró naponta dobolt - sokszor egymásnak ellentmondó - termelési utasításokat, melyek teljesítése gyakran lehetetlen volt. Az utasítások megszegőit a hatóságok törvény elé idézték, megbírságolták, vagy a tanácsnál lefüggönyözött ablakok mögött kegyetlenül megverték. A TSZ szervezése is nagy megpróbáltatást, újabb sérelmeket jelentett az ozmánbüki parasztság számára. 1950-ben alakult meg a helyi Kossuth TSZ hajdani cselédekből, 1-2 holddal rendelkező parasztokból. Mivel a belépők által hozott föld kevésnek bizonyult a nagyüzemi gazdálkodáshoz, ezért a középparasztokat igyekeztek beszervezni. Aki ellenállt, azt internálták vagy bebörtönözték, vagyonukat elkobozták és a TSZ tulajdonába adták. A faluból 1950 és 1956 között 17 gazdát internáltak vagy csuktak hosszabb-rövidebb időre börtönbe.

6 Közülük egyet, a több mint 40 holddal rendelkező Büki Pétert hűtlenség címén koncepciós perben halálra ítélték és kivégezték, feleségét pedig fegyházba zárták, ahonnan félig megvakulva tért haza. (A börtönbe zárt és internált személyek közül 5 Benedek, 4 Büki, 4 Paksa és 2 Dervalics vezetéknevű volt.) 5 Paksa István visszaemlékezése. 0 Paksa István közlése.