Hermann Róbert: Perczel Mór első honmentő hadjárata - Zalai Gyűjtemény 36/2. (Zalaegerszeg, 1995.)

A HADJÁRAT POLITIKAI VONATKOZÁSAI - Perczel és a kormánybiztosok

és Letenye között tizennégy községet járt be, majd a Muraköz visszavétele után a Csáktornya és Domború közötti helységeket utazta be, s a lőfegyverrel rendelkező lako­sok között lőporra és golyóra pénzt osztott ki. Hírlapi tudósítások szerint amint Perczel csapatai átlépték a Murát, "a hon ügyéhez ragaszkodó muraközi nép azonnal tömeges­tül felkelt, s a Dráva felé vonult Királyi Pál vezérlete alatt". Október 30-án Perczel kü­lön bizonyítványban ismerte el eddigi érdemeit. Királyi november l-jén indult, s 11-én tért vissza Pestre. 154 Perczel seregéhez csatlakozott Glavina Alajos képviselő, aki még szeptember 17-én kért távozási engedélyt a képviselőháztól. Glavina már október 18-án Csáktornyán fel­ajánlotta Perczelnek, hogy a muraközi horvát lakosság megnyugtatására, s a magyar adminisztráció helyreállítására mindent megtesz. Ő igyekezett felvilágosítani a haza­bocsátott horvát foglyokat a magyarországi helyzetről, többek között arról, hogy a ma­gyar képviselőház eltörölte a szőlődézsmát. November 8-án további távolmaradásra kért engedélyt az OHB-tól. Ezen a napon küldött jelentésében Perczel seregének mi­előbbi megerősítését javasolta. Indítványozta egy állandó murai híd készítését is, mondván, hogy máskülönben Perczelnek rövid idő alatt el kell hagynia a Muraközt, amelynek visszafoglalása aztán jóval nagyobb áldozatokba kerülne, mert nem lehet mindig olyan szerencsére számítani, mint október 17-én, Perczel meglepetésszerű tá­madásakor. November 25-én Perczel arról értesült, hogy a stájer határszélen 1000 da­rab fegyvert lehetne venni, megvásárlásukkal Glavinát bízta meg. 155 Kossuth november 4-én rendelte el a dunántúli és felvidéki gabonakészletek összeírá­sát és az ország belsejébe szállítását. Zala és Somogy megyék készleteinek összeírását és elszállítását Tallián Ede képviselőre és kormánybiztosra bízta. November 5-én az OHB már figyelmeztette Perczeit, "hogy a gabonakivitelt Horvátországba (...) nagyobb mértékben meg ne engedje". Tallián november 11-én érkezett Nagykanizsára. Ekkor értesült arról, hogy Nagykanizsáról Vas megyén át továbbra is szállítanak gabonát Stájerországba, s ezért felkérte a vasi kormánybiztos(oka)t, hogy ott is kezdjék meg a gabona összeírását, s akadályozzák meg annak kiszállítását. Ezzel egy időben Somogy megyének is hasonló utasítást küldött. November 16-án jelentkezett Perczelnél, aki nem lelkesedett a gondolatért; Tallián terveit "gyermekies, sőt, kárhozatos voltuk mi­att" egyszerűen elutasította. Tallián erre Perczel két törzstisztjét rendelte magához Nagykanizsára, s velük értekezett. Perczel amikor tudomást szerzett erről, felszisszent: "Miután azonban erősen hiszem, hogy ő seregembeni kutatásokra Önök által nem lön felhatalmazva, - írta az OHB-nak - és e cselekvését csak tudatlanságnak kellé tulajdoní­tanom, elfojtám a neheztelést ez egyébként eredménytelen bántalom fölött; és 154 KLÖM XIII. 25-26. o. Téves az irat fejléce, amely szerint Kossuth megbízta Királyit a népfelkelés szerve­zésével; s az is, hogy Királyi képviselő lett volna. Érdekességként megjegyzendő, hogy ezen a napon Madarász László, szintén az OHB tagja, hasonló ajánlólevelet adott a Somogy megyébe küldött Vasvári Pál és Vas Gereben számára. Bene János - Takács Péter: Források Vasvári Pál életéhez. Tiszavasvári, 1989, 85. o. - Királyi működé­sére ld. MOL OHB 1848:1299., Közlöny, 1848. nov. 5. No. 148., PH 1848. okt. 27. No. 198. 155 Beér-Csizmadia 237., MOL OHB 1848:1493., 1754., 3767., KPA 390., ONŐHt 7116.

Next

/
Thumbnails
Contents