Hermann Róbert: Perczel Mór első honmentő hadjárata - Zalai Gyűjtemény 36/2. (Zalaegerszeg, 1995.)
A HADIESEMÉNYEK - Egy hónap Mura mentén
ismét kiürítették a Muraközt; ez másnapra bizonyossá vált. A november 23-én érkező hírek szerint a horvát csapatok között nagy az elégedetlenség, s a nemzetőrök mellett a határőrök egy része is hazaindult. Az okokat nem ismerjük. Tudjuk azonban , hogy Dahlen november 21-én kiadta a parancsot, hogy csapatai másnap reggel 6 órakor Csááktornyáról induljanak el Várasd felé. Az intézkedést valószínűleg az indokolta, hogy Dahlen ráébredt: a Muraközben csapatai jobban ki vannak téve a magyarok támadásának és az elvágatásnak, mint ha a Dráva-vonalat tartják. Perczel pedig elhatározta, hogy hacsak az időjárás nem szól közbe, ismét támadásba kezd. Ezért bár továbbra is sürgette a zalai, somogyi és vasi újoncok mielőbbi kiállítását, a Fejér, Veszprém és Tolna megyei nemzetőrség mozgósítását szükségtelennek tartotta, s erről az illető megyéket is értesítette. Sőt, felébredő optimizmusával ismét úgy vélte, hogy ha még három zászlóalja lenne, "úgy kis seregem már rég, és most pár nap alatt Horváthonban s Varasdon lenne". Az újabban érkezett, félig felfegyverzett öt századdal együtt is csak 6000 főt számlált serege, s ebből is 500 fő beteg vagy raktárés szállítószolgálatot látott el. 55 November 25-ig Perczel azt a hírt kapta, hogy a stájerországi hadsereg 8000 főnyi hadteste visszavonult a Vas megyei határszélről Grazba, az ottani nemzetőrség lefegyverzésére, de "be nem fogadtatott, és jelenleg részint Regede [Radkersburg], részint Pettau felé botorkál". A kedvezőtlen időjárási viszonyokra tekintettel Perczel úgy döntött, hogy mégsem kezd újabb támadásba. Ismét kifejtette, ha csak 3-4 zászlóaljat és két osztály huszárt kapna, "úgy ez oldalról hazánk tökéletes nemcsak védelmi, de előhaladási biztosságot élvezhetne". Ezen a napon kapta Tolna megye értesítését arról, hogy a 41. honvédzászlóaljat segítségére küldik. Perczel emellett kérte az OHB-tóI "az egyéb tolnai, baranyai, fehéri és veszprémi most kiállítandó erőknek Veszprémbe való öszvepontosítását", amire a feldunai hadsereg túlerővel való megtámadása, a komárom-bánhidai vonalra való visszavonulása, s az ő hadtestének "oda oldalaslag való felsietés és véletlen segélynyújthatás sikerteljesen történhetésére" szükség van. Ismét kérte serege 10-12 000 főre emelését, s felvetette, hogy egy baranyai zászlóaljat is lehetne Pécsről Szigetváron és Csokonyán át Csurgóra küldeni, ahol a további rendeleteket vehetné. Perczel szerint Baranyát elég az eszéki vár által fedezni, s a várat is csupán védelemre kellene felkészíteni. Az ott nélkülözhető erőt pedig az ő seregéhez kellene csatolni. Perczel úgy vélte, hogy minden erőt vagy a feldunai, vagy az ő hadtestének erősítésére kellene fordítani. 56 Perczel arról értesült, hogy a horvát sereg egy része Eszék felé vonul. Hogy e mozdulatokat megzavarja, s a stájerországi cs. kir. erőket is megtévessze, elhatározta, hogy 55 MOL OHB 1848:3548., 3767., KH dec. 2. No. 133., László Károly 231. o., ZML ÁB ir. 1848:2446. HL Filmtár 246 és 253. film. 3/500. - A szemenyei akciót tévesen ellenséges átkelési kísérletként tünteti fel Nóvák 145. o. Ld. még Hermann: 47. zalj. 138. o. Valószínűleg ezt az akciót örökítette meg regényes formában Korányi Viktor 60-61. o. is. Kedves: 48. zalj. 105. o. dec. elejére datálja Korányi leírását. 56 MOL OHB 1848:3767.
