Hermann Róbert: Perczel Mór első honmentő hadjárata - Zalai Gyűjtemény 36/2. (Zalaegerszeg, 1995.)

A HADIESEMÉNYEK - Egy hónap Mura mentén

újabb látszattámadást indít Légrád térségében. Ezért november 26-án a Zrínyieket, az 1. honvéd üteg négy lövegét és a két 10 fontos tarackot Jánossy Sándor tüzérparancs­nok vezetésével Pólán és Becsehelyen át Szepetnekre rendelte. Ezen a napon Légrádnál kisebb előőrsi csatározásra került sor, amiben a túlparton őrködő 2. ottocsáci zászlóalj 3-4. századának katonái minden lőszerüket ellőtték. Perczel csapatai másnap, 27-én Fityeházán át Beleznára folytatta útját. E napon Perczel és tisztikara a légrádi révhez lovagolt szemrevételezésre, majd 28-án reggel sáncmunkásokat küldött előre, akik tü­zelőállást készítettek a lövegek számára. Perczel ide rendelte a molnári dandárnál lévő Hunyadi-csapatot, a négy század somogyi önkéntest, és a kassai félüteget is. A Letenyéről hozott lövegek a bal-, a kassaiak a jobbszárnyon álltak fel, s 11 órakor lőni kezdték a légrádi horvát állásokat. Perczel maga is ott szorgoskodott az ágyúk mellett, s személyesen irányozta némelyiket. Az ellenség 5 (Perczel és Bangya szerint 8) löveg­ből, 2 hat- és 3 háromfontosból viszonozta a tüzet. Az előny tehát Perczel oldalán volt az ágyúk számában és kaliberében egyaránt, hiszen 6 hatfontos, 2 hétfontos és 2 tízfon­tos löveggel rendelkezett. A tűzpárbaj közben Perczel egy 33 főnyi különítményt kül­dött a partra Kovács Ágoston Zrínyi-százados vezetésével, hogy próbáljanak meg át­kelni a Dráván. Az ellenség kartácslövései azonban ezt megakadályozták, s két somo­gyi önkéntest megöltek. A tüzelés délután 3 óráig tartott, amikor a leereszkedő köd miatt Perczel elrendelte a visszavonulást. A magyar tüzérség lövései több ponton meg­rongálták az ellenséges sáncokat, s egy (Perczel szerint három) löveget is hasznavehe­tetlenné tettek. Az ellenség egyetlen halottat veszített, egy ütegparancsnok és néhány tüzér megsebesült. Perczel megdicsérte tüzéreit, különösen a kassaiakat, s a magával hozott lövegeket visszairányította Letenyere. A mozgósított erők nagyságából úgy tű­nik, hogy Perczel arra gondolt, alkalomadtán megkísérli az átkelést Légrádnál. Ily mó­don ugyanis egyszerre veszélyeztethette volna a muraközi, s a Dráva vonalát védő hor­vát erőket. Ezzel a veszéllyel a másik oldalon is számoltak. Mirkovic őrnagy, a légrádi erők pa­rancsnoka éjszakai támadást várt 11 órára, s megtett minden elővigyázatossági intéz­kedést ennek visszaverésére. Sok reménye nem lehetett, mert a 2. otocsáci zászlóalj 5. osztályának két századán kívül csupán a varasd-szentgyörgyi ezred mozgósított "népségének" egy zászlóalja s néhány horvát népfelkelő-zászlóalja volt. Agyúit vissza­vonta egy másik állásba. Az ágyúzásban résztvevő magyar ütegek számát háromra (tehát 18 lövegre) becsülte. Dahlen altábornagyot komolyan aggasztották a Légrádnál történtek, annál is inkább, mert Ludbregből is olyan jelentés érkezett, hogy állandó ágyúdörgés hallatszik. Azonnal értesítette a történtekről Nugent táborszernagyot azzal, hogy ha a magyarok átkelése sikerül, a legrövidebb úton érhetik el Horvátország szívét. Dahlen elhatározta, hogy ha a magyarok átkelnének Légrádnál, november 29-én három zászlóalj határőrrel, a 27. (Piret) gyalogezred egy osztályával, két zászlóalj népfelkelő­vel, a topolóci szerezsánokkal, két század János-dragonyossal, egy fél század Windisch-Grátz-könnyűIovassal, egy rakéta- és egy hatfontos üteggel Ludbregre vonul, s ott a magyarok jobb oldalában foglal állást és bevárja Nugent táborszernagy Sauritschon át érkező két zászlóalját, négy század vértesét és egy lovasütegét, illetve

Next

/
Thumbnails
Contents