Hermann Róbert: Perczel Mór első honmentő hadjárata - Zalai Gyűjtemény 36/2. (Zalaegerszeg, 1995.)
A HADIESEMÉNYEK - A muraközi hadműveletek
nyéket remélt a tárgyalásoktól is. Végül pedig, figyelemmel kellett lennie a magyar fősereg mozdulataira is. Karger visszarendelése, a fősereg kétszeri lajtai átkeléséről és visszatéréséről szóló hírek ugyanis azt mutatták, hogy a fősereg táborából nem számíthat segítségre. Perczel átlátta, hogy még ha ő maga - mint hitte - "20 ezer embert és 40 álgyút tárta maga iránt tiszteletben", "Bécsnél dől el a szabadság jövendője". Ezért nem kért a fősereg táborából segítséget. Az újabb magyar határátlépés és a schwechati vereség híre november 1-én már eljutott a friedaui, varasdi és légrádi cs. kir. és horvát táborokba is. A légrádi horvát parancsnok nem mulasztotta el azt közölni Palocsay József őrnaggyal, a kottori magyar őrség parancsnokával. Palocsay - Perczellel egyeztetve - válaszában "a kamarilla által e közös tartományok között" előidézett ellenségeskedések megszüntetésére hívta fel a másik felet. A másik fél reagálására következtetni lehetett abból, hogy november 1. éjszakáján Varasdon "iszonyú ágyúdurrogás" és harangzúgás hallatszott át Varasdról. Dahlen szabályos díszszemlével, sortüzekkel ünnepeltette meg a schwechati csata és Bécs elestének hírét. A magyar előőrsök egy része először azt hitte, hogy a varasdi polgárság és a környékbeli nép keveredett konfliktusba "az illír rablókkal". Todorovic vezérőrnagy november 6-án kelt, Palocsay őrnagyhoz intézett hivatalos válaszában a magyarokat egyszerűen pártütőknek nyilvánította, s ebből világosan kiderült, hogy a békés rendezésre vajmi kevés esély mutatkozik. Perczel nem reagált különösebben a schwechati vereség hírére. November 3-án még arról írt Csánynak, hogy nincsenek biztos hírei a fősereg újabb támadásának eredményéről. Az OHB-nak pedig azt jelentette, hogy az érkező "kósza hírek" 1-én még nyugtalanítók voltak, de 2-án már kedvezőbbek. November 3-án azt közölte az OHBval, hogy állását "csak felsőbb utasítás nyomán, vagy a bécsi dolgok kedvező kiütése után, vagy legfőbb veszélyben, és ezt is csak kemény védelem mellett" hagyná el. Perczel tehát egyelőre nem merte magára vállalni egy újabb hadjárat felelősségét, bár ugyanebben a jelentésében arról írt, hogy serege már alig várja "a támadásra indítást". 46 Az újabb támadást a békekísérlet kudarca és az ellenség készülődéseiről érkező hírek egyaránt indokolták. A zágrábi német nyelvű lap, az "Agramer Zeitung" a Perczel elleni közeli támadásról cikkezett, s a Muraköz Horvátországhoz csatolását propagálta. Windisch-Grátz herceg megérkező proklamációi szintén a készülő ellenséges támadásra utaltak. A beérkező hírszerzői jelentések azt mutatták, hogy Burits a tárgyalásokat csapatai erősítésére használta fel. E jelentések kiértékelése után Perczel arra a meggyőződésre jutott, hogy a varasdi és légrádi horvát, és a stájerországi cs. kir. hadsereg november 9-én összpontosított támadásra készül a Muraköz elfoglalására. Perczel erre összehívta a haditanácsot, amely "közakaratilag" elfogadta az újonnan érkezett vezérkari főnök, Gyulai Gaál Miklós alezredes és Perczel előterjesztéséi: Meg kell előzni az ellenséges támadást, s legalább az egyik szembenálló sereget vissza kell nyomni. Gaál 40 MOL OHB 1848:2044., 2291., 2885., Gyalókay, HK 1929. 377., HL 1848/49. 3/19., Nemzeti, nov. 16. No. 161. HL Absz. ZGK d. sz. A varasdi díszszemle, mint konfliktus: Der Ungar. nov. 10.
