Hermann Róbert: Perczel Mór első honmentő hadjárata - Zalai Gyűjtemény 36/2. (Zalaegerszeg, 1995.)

A HADIESEMÉNYEK - A muraközi hadműveletek

véleménye az volt, hogy a 20 000 főnyire becsült stájer sereget kellene megtámadni, mert ha a támadás sikerrel jár, a varasdiak és légrádiak sem mernek támadásba kezdeni. A határozat állítólag Meszéna Ferenc, a sereg korábbi vezérkari főnöke távollétében született. A mielőbbi támadást a keményre forduló időjárás is indokolta. November 5-én már havazott, s félő volt, hogy újabb havazás után vagy az olvadás, vagy a hótakaró teszi lehetetlenné a gyors mozdulatokat. Emellett Perczel csak november 9-ig számíthatott a veszprémi, és 13-ig a somogyi nemzetőrök táborban maradására. A Zrínyi-csapat beérkezett három, összesen 500 főt számláló százada birtokában tehát november 8-án kezdhetett utoljára viszonylag nagy erőkkel támadásba úgy, hogy arra serege legjavát mozgósíthatta. A támadást Várasd és Légrád ellen a folyóátkelés nehezítette, természetszerűen adódott tehát a stájerországi irány, ahol ilyen természetes akadály nem állta a magyar sereg útját. Perczel aggodalma indokolt volt; Nugent és Dahlen már október 27-én Mihic útján megegyeztek abban, hogy bármelyiküket is éri támadás, a másik a magyarok hátába kerülve támadni fog. Perczel november 7-én este adta ki a támadásra az utasítást. Az akcióra a Zrínyicsapatot, a Hunyadi-csapat 1-4. századát, a szabolcsi és zalai önkéntes zászlóaljat, a tiszáninneni önkéntes mozgó nemzetőrség kassai fél ütegét, az október közepén megszervezett első honvéd üteget, tehát összesen 12 löveget, a Radetzky-huszárok egy szakaszát, a Sándor-huszárok egy és a Miklós-huszárok két századát mozgósította. A Radetzky-huszárok szakaszát a varasdi híd felé küldte, s az ott lévő három löveggel lövette az ellenség túlparti állásait. Perczel a támadásra szánt csapatokat éjfélkor sorakoztatta fel, s 8-án hajnali egy órakor Csáktornyáról indította útnak Nedelic felé. Ezzel valószínűleg azt akarta elérni, hogy az ellenséges előőrsök, ha észre is veszik mozgását, azt higgyék, hogy Várasd felé készül. Nedelic előtt azonban Friedau felé irányította csapatait. A magyar elővédet Gáspár András őrnagy vezette. Reggel 6 órakor érték el Polsterau városát. Perczel a Zrínyi-csapat Bangya János és Kovács Ágoston századosok vezette 1-2. századait és a Miklós-huszárokat küldte előre a város mögötti malomban tanyázó ellenséges előőrsök ellen. Ezek megrohanták és "részint leölék, részint elfogák és visszakergették" a 20 dragonyosból és a 9. vadászzászlóalj egy szakaszából álló előőrséget. A János-dragonyosok 2 halottat, 2 sebesültet, több foglyot és három eltűntet, a vadászok 12 foglyot veszítettek. A küzdelemben kitüntette magát Vasváry Pál és Umheiser András őrmester. Az elővéd Friedau előtt még két ízben próbálta útját állni Perczel seregének. A város előtt 1700 lépésnyire a loperschitzi majornál a János-dragonyosok, a vadászok és a 13. (Wimpffen) gyalogezrednek az előőrség felváltására érkező 20 embere foglalt állást, de a magyar tüzérség három lövése elűzte őket. Az erdőben megbúvó vadászok ellen Perczel a szabolcsiakat és a Zrínyi-zászlóaljat küldte. Nem tudni, hogy a parancs kiadása nem volt egyértelmű, vagy a katonai terminológiában való járatlanság, esetleg a harc izgalmai miatt értették félre a szabolcsiak a parancsot. Perczel ugyanis arra utasította őket, hogy "cotoyirozva", azaz oldalazva fésüljék át az erdőt, s űzzék ki onnan az ellenséget. A zászlóaljnak azonban csak egy része követte a parancsot, a többiek Rakovszky Samu (más forrás szerint Vay Károly) százados vezetésével szétoszolva vo-