Hermann Róbert: Perczel Mór első honmentő hadjárata - Zalai Gyűjtemény 36/2. (Zalaegerszeg, 1995.)

A HADIESEMÉNYEK - Ozorától Kanizsáig

vei ne Győrnek, hanem Kanizsának tartson, mert 12 ágyújával öszvekötheti magát a felülről Theodorovicsot [sic!] kísérő népünkkel, gátolhatja Nugent-nali öszvekapcsoltatását; vagy ha Thodorfovic] nem bátorkodik Szentgotthárdnál a magyar földre lépni, akkor félbalra fordul Nugentra, és őtet, ki magát Letenyénél bésáncolta, semmivé teszi, vagy az országból egészen kikergeti, és így Perczelnek, ha a horvátokat megsemmisítik, innend távozni nem szabad, mert Burits tábornok Stayerban létez, és mi könnyen betörhet azok egyesültvével Vasba vagy Zalába". A Hunkár által javasolt hadmozdulat tökéletesen indokolt volt, hiszen Perczel még erőltetett menetben sem érhette volna el Vas megyében Todorovicot, ha viszont Tapolcán és Keszthelyen át Kanizsának indul, a Körmend felé vonuló horvátok elébe kerülhet. Nugent seregét a beérkezett jelentések 1700 főre és 4 ágyúra tette. Hasonló híreket kapott ezekben a napokban Széli József Vas megyei kormánybiztos is a stájerországi cs. kir. csapatok készülődéseiről. Egy Pulszky Ferenc által október 14. körül Bécsből Csány Lászlónak írt jelentés egy október 10-i magánlevél alapján szintén szólt Burits betörési szándékáról. Sárközy József Somogy megyei kormánybiztos október 10-én azt jelentette Kaposvárról az OHB-nak, hogy "az ellenség a Drávánál több pontokon folyvást mutatja általjövő szándékát, de még a bizonyos helyét nem tudjuk, - meglehet, csak a fenyegetésnél marad". Sárközy szerint a Nagykanizsáról kiszorított, s Légrád felé visszavonult Nugent "már ismét Letenyénél a Murán általjönni szándékozik, kinek ellenébe, noha Zala vármegyébe vagyon, somogyi nemzetőrök állnak, de ágyúk ellenébe fegyvertelen néphez nem sok bizodalom" lehet. "Ide valóban rendes védelem lenne szükséges, hogy ezen dühös indulatú ellenség bosszújának Kanizsa s megyénk kitéve ne legyen". Jelentése végén közölte, hogy az 1. (János) dragonyosezred Várasd felé indult, "hihetőleg Nugent-nal csatlakozandók, kinek eszerint alkalmas kis csapatja leend, és komoly ellenvédelmet kíván". Másnap, október 11-én Sárközy megkapta Palocsay József őrnagynak, a Zala megyében táborozó somogyi nemzetőrök parancsnokának jelentését arról, hogy október 7-én a letenyei, légrádi és kalconyai, a Muraközbe vezető hidak elfoglalására indított támadása sikertelen maradt, s a bevetett századok közül hat megfutott. Sárközy az említett hidak bevétele, "Muraköznek visszafoglalása és Horvátországnak meghódítása végett gyakorlott s fegyelmezett seregnek" küldését kérte. Zala megye közönsége október 9-én közölte az OHB-val, hogy Nagykanizsáról ugyan kiűzték a horvátokat, "de azok most is több álgyúkkal és rendes hadvezérekkel ellátva, Muraközben tanyáznak, - általuk a csáktornyai vár elfoglaltatott, rendes katonasággal megrakatott, és kivonatott [kiszögezett] álgyúkkal védetik". A megyei vezetés úgy vélte, hogy nemzetőrökkel és népfelkelőkkel, "álgyú s begyakorlott katonaság nélkül nemcsak Muraközből az ellenség ki nem nyomattathatik, de félő, hogy általuk Nagykanizsa újra meg fog támadtatni". Ezért kérte legalább egy zászlóaljnyi rendes katonaság és az elfoglalt átkelők visszavehetésére "annak álgyúi ellen néhány álgyúkkal és tüzérekkel küldettessenek, - mindezek felett pedig egy, a hadvezetésre s minden munkálatok igazgatására ahhoz kellőleg értő, s biztos jellemű egyén is rendeltessék". Másnap Horváth Vilmos, a megye lemondott kormánybiztosa már azt jelentette az OHB-nak, hogy a horvát sereg az általa megszállt Letenyét kiürítette, "miből megrohanási szándékát kö-