Hermann Róbert: Perczel Mór első honmentő hadjárata - Zalai Gyűjtemény 36/2. (Zalaegerszeg, 1995.)

EGY UTÓLAGOS HADMŰVELETI NAPLÓ PERCZEL 1848 ŐSZI ÉS 1848-49. TÉLI HARCAIRÓL. - II. Figyelő állás Lendvánál és Letenyénél. Menet a fősereghez és egyesülés Kisbérnél. A móri ütközet és visszavonulás Pestre.

a 48. honvéd zászlóalj (szabolcsi) az 50. honvéd zászlóalj (Hunyadi) egy század utász egy század Miklós-huszár egy század Sándor-huszár két század Császár-huszár (ők Körmendnél csatlakoztak a hadtesthez) fél század Radetzky-huszár 16 löveg. A menet a következő állomásokon keresztül vonult: 19-e Csesztreg, 20-a Lövő, 2l-e Körmend, 22-e pihenőnap. Körmenden vette Perczel a parancsot, hogy vonuljon Devecserre, szállja meg a Marcal-vonalat, s a lovaskülönítménnyel teremtse meg összeköttetését Pápán, hogy a fősereg Győrben vehessen állást. Perczel ennek megfelelően 23-án Rumra, 24-én Jánosházára vonult, ahol azt a parancsot kapta, hogy sürgősen meneteljen Pápára, fedezendő a fősereg csupasz balszárnyát. Ahelyett azonban, hogy 25-én erőltetett menetben Pápára sietett volna, ami annál inkább megvalósítható lett volna, mivel eddig a hadtest csupán közepes meneteket tett, Perczel 25-én Devecserre vonult, s 26-án Pápára. Túl késő volt, a parancsnak megfelelően már lehetetlen volt a Tétnél, a fősereg balszárnya ellen előretörő bánnal szembeszállni, s további visszavonulásba kellett kezdeni. Ez 27-én Tamásiba, 28-án Kisbérre történt, ahol Perczel magához vont egy a főseregtől kiküldött portyázó hadat, amely az 1. pesti zászlóaljból, két század Miklós-huszárból és egy lovasütegből állt.

233 Itt egyesült Perczel hadteste a fősereggel, amelynek ezentúl a szélső balszárnyát kellett képeznie. Görgei tervének értelmében, amely arra irányult, hogy az osztrák fősereg vonulását lehetőség szerint késleltesse, hogy a kormánynak időt hagyjon a visszavonulásra, Perczelnek egy Kisbéren vett rendelkezés szerint 30-a reggelén a Sárkány fölötti magaslatokat kellett megszállnia, s ebben az előnyös pozícióban ütközetet elfogadnia, mialatt a fősereg a Neszmély, Tata, Bánhida és Kömlőd vonalat tartaná. Visszavonulás esetére a jobbszárnynak a Lovasberénytől Martonvásárig vezető utat kellett tartania, s a Baracska mögötti magaslatokon állást foglalnia.

234 Horváth alezredes különítménye az 1. pesti önkéntes (később 66. honvéd) zászlóaljból, két század Miklósés egy század Császár4iuszárból és a 6. hatfontos lovasütegből állott, kb. 1100 fővel és 8 löveggel. A különítmény csak dec. 30-án csatlakozott Perczelhez MOL KPA 536. és Perczel hadijelentése, közli KLÖM XIII. 939940. o. 234 Perczel Görgeitől nem kapott semmiféle rendelkezést, csupán egy dec. 29-én kelt értesítést. Ebben Görgei közölte a dec. 28-i bábolnai vereség hírét, s azt. hogy az ellenség aznap még nem mutatkozott. Csány László pedig azt tudatta Perczellel, hogy Kossuth utasította Görgeit, "hogy operáljon, - az felel körülményesen; nem tudom, mikor fogunk már operálni, s lesz-e valami sikere?" A leveleket Perczel még az ütközet előtt megkapta. Mindkét levelet közli Mészáros Károly 40-41. o. Ld. még KLÖM XIII. 939. o.