Hermann Róbert: Perczel Mór első honmentő hadjárata - Zalai Gyűjtemény 36/2. (Zalaegerszeg, 1995.)
EGY UTÓLAGOS HADMŰVELETI NAPLÓ PERCZEL 1848 ŐSZI ÉS 1848-49. TÉLI HARCAIRÓL. - II. Figyelő állás Lendvánál és Letenyénél. Menet a fősereghez és egyesülés Kisbérnél. A móri ütközet és visszavonulás Pestre.
Perczel, mint Görgeinél rangban idősebb tábornok 235 , nem engedelmeskedett ennek a rendelkezésnek, s 30-án hadtestével Mórig vonult, ahol csapatait beszállásolta, s a helységtől jelentéktelen távolságra állíttatta ki előőrseit. Következésképpen csapatai beszállásolásával az előnyösen uralgó állást egy Mórnál, a völgyben uralt állással cserélte fel, s az ellenség jelentékeny létszámfölényének a térszíni fölényt is átengedte. A Kisbérnél kapott erősítéssel együtt a Perczel-hadtest immár 5 1/6 zászlóalj gyalogságból, 6 1/2 század huszárból, összesen 5620 emberből állt, 24 löveggel (ld. a hadrendet). Mór a Csóka-hegy oldalában egy szűk völgyben fekszik (ld. a vázlatot) amelyen a kis Gaja patak folyik keresztül. A kiemelkedett térszín, amelyen a mezőváros fekszik, három oldalra ereszkedik, s észak felé a sárkányi hegyhát szemben elterülő lankáival egy lágy hajlatot képez, amelyet a főút ferdén átvág. A völgyet környező magaslatok erdővel vannak benőve, amelyből a helységgel szemben mintegy ezer lépésnyire lép ki az országút. A Csóka-hegynek csupán az oldala van szőlővel betelepítve. A Sárkány felőli erdő-szoros kijárata a móri magaslatokról ennek megfelelően még hatásosabban lőhető. Az ellenség mindazonáltal nem kötötte magát az úthoz, mivel ettől nyugatra az erdő igen ritkás, s a tüzérség számára kevés fáradsággal járható volt, s ezen felül a móri állás a szemközti magaslatról uralt volt. így nem volt nehéz azzal számolni, milyen csekély ellenállóképessége van az ilyen állásnak, s a magyar hadtestparancsnok aki a Sárkány mögötti előnyös pozícióját feladta, s egy Mór előtt bekövetkezendő ütközet nagy hátrányairól kémszemle útján felvilágosítást nyert, Lovasberény felé szándékozott visszavonulását folytatni. Ám ennek ellenére a kormány sürgönyére úgy határozott, hogy ebben a hátrányos helyzetben annak mérlegelése nélkül fogad el csatát, hogy annak kimenetele megsemmisítő lehet számára. 236 Sőt, hogy az ellenség közeledését a veszélyeztetett balszárnyon lehetőség szerint megnehezítse, az utászszázadot az úttól nyugatra fekvő erdő eltorlaszolására rendelték ki. A jobbszárny fedezetére egy szakasz huszárt küldtek ki Ondód 237 felé, a Sárkány felé vezető erdei és hegyi úton. December 30-án reggel 9 óra tájban az erdő kijáratánál feltűnt a nehézlovasságból álló ellenséges oszlop éle, s a helység előtt, az országúttól balra fekvő erdőirlásban felállított hatfontos üteg néhány lövésére visszavonult. A magyar utászok alig megkezdett munkájukat odahagyták, s Mór felé húzódtak vissza. Az ellenséges haderők felfejlődése lassan folyt ugyan, de az úttól balra lévő gyér erdőt lassanként gyalogság szállta meg, anélkül, hogy a magyar tábornok valamely A rangidős nem Perczel, hanem Görgei volt. Görgei első tábornoki kinevezése okt. 11-én, a második okt. 28-án kelt, mindkettőt közli Hermann: Kossuth-ir. 226. és 228. o. Perczel kinevezése szintén okt. 28-án kelt. MOL OHB 1848:1840. 236 Az utasítás Kossuthtól származott, közli KLÖM XV. 882. o. más néven Pusztavám
