Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)

BARISKA ISTVÁN: EGY KÜLÖNÖS ÁRULÁS TÖRTÉNETÉHEZ (Bezerédy Imre kuruc brigadéros hitszegéséről) - Újra a Dunántúlon

részt vett. Csáky 1704. szeptember-október folyamán lett brigadéros, majd ebben a dunántúli hadjáratban, 1705. november 29-én generális.

63 Bezerédy Imre ebben a hadjáratban már a főhadtisztek között volt. Még nem brigadérosi, hanem ezereskapitányi minőségben. Rajta kívül Béri Balogh Ádám, Telekessi Török István, Kisfaludy László, Somogyi Ádám, Sághfalvi Sándor László, Szekeres István, Hellepront János, Kiss Gergely és Réthey György kapott egy-egy lovasezredet, amelyek nagyobb része azonban töredékezred volt.

64 Balogh, Szekeres és Hellepront ezredei érték el még mindig a legnagyobb létszámot, pedig éppen a fent idézett Bezerédy levélből derült ki, hogy Balogh Ádám is alig háromszáz emberrel operált a Dunántúlon. Bezerédy viszont Hatvani Szabó Máté ezredével egészítette ki a saját dunántúli töredékezredét. Bottyánnak így egyidejűleg az ezredek építését is el kellett végeznie. Mint látni fogjuk, Bezerédy a hadjárat megkezdése előtt kelt át a Dunántúlra. De nem bizonyos, hogy azzal az utasítással, amelyet még Károlyi generálistól kapott 1705. szeptember 12-én. A soproniaknak 1705. szeptember 27-én Horpácson (Sopron vármegye) védlevelet adott ki. (Károlyi generális 1705. szeptember 25-én még Bottyán ezrede alá akarta küldeni Bezerédyt, hogy kövessék Herbeville báró csapatainak mozgását, noha szeptember 19-én már tudta, hogy Bezerédy átkelt a Dunán).

65 A védlevélben azt írta, hogy a soproniak biztonsággal elvégezhetik az őszi munkákat, a szüretet, a legeltetést „míglen Méltóságos Generális Károlyi Sándor Úr Őnagysága el nem jön: "

6Ő Az imént idézett levelet is ennek megfelelően vezette be: ,ftákóczi Ferenc Őnagysága egyik lovasezredének főkapitánya, Dunán innend való hadainak Generális Uramék Ökegyelmek után Commendója ". Amikor ugyanezt éppen egy hónappal később a győri szőlősgazdákkal is megismételte, akkor már valamivel szerényebben fogalmazta:"!)*/™./, túl való (Duna-Tisza köze) egyik ezredes Kapitánya és Dunán innét való (Dunántúl,) Vitézlő Rendének főcommendátora".

67 Tény, hogy ezek a címek, rangok és beosztások bizonytalanságot tükröztek mind hierarchikusan, mind pedig territoriálisán. Egyszerűen ilyen volt a helyzet is. Kettőség élt itt is még a megjelölésben: részben a Dunántúlra és a Duna-Tisza-közére való hivatkozásban, részben a rangok és a beosztások váltogatásában. Azonban Bezerédy Imre az ekkortájt megfogalmazott egyik főcélját, hogy ti. átkelhessen a Dunántúlra, 1705. szeptemberére elérte. Már nem az az ember volt, aki 1704. augusztus végén arról panaszkodott Károlyinak, hogy JRátki György uram pedig ennek az egész földnek föcommendójává" tartotta magát. Ekkor lélegzetvételnyi szünethez jutva, Szalay László: i.m. 269. o. 63 Heckenast Gusztáv: mint az 60. sz. j. 167. o. 64 Thaly Kálmán: Bottyán, 65. o. 65 Károlyi Sándor generális levele Bottyán János generálisnak, Törtei, 1705. szept. 25. A.R., IX. 223-224. o.,valamint ezt megelőzően a fejedelemhez írt levele, Hatvani táboron, 1705. szept. 19. uo. 243. o. 66 Bezerédy biztosítólevele a soproniaknak, Horpács, 1705. szept. 27. OSZK Bezerédy-ir: 13. fol. 67 ua. a győri szőlősgazdáknak, Horpács, 1705. okt. 27. uo. 42. fol.