Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)
BARISKA ISTVÁN: EGY KÜLÖNÖS ÁRULÁS TÖRTÉNETÉHEZ (Bezerédy Imre kuruc brigadéros hitszegéséről) - A Bezerédy pálya felívelése
főparancsnokának mozgását tartsák ellenőrzés alatt. Ekkor szánta el Károlyi tábornagy és tiszántúli vezénylő tábornok arra, hogy utasítást adjon Bezerédyék számára. 57 Meg vagyunk győződve arról, hogy ez a Károlyi-féle order volt a Bezerédy-kctrrier igazi kezdete. Meglehet, hogy Bottyán tudtával készült, hiszen ezekben a napokban Károlyi báró mellett tartózkodott. Az is meglehet, hogy Bezerédy levelei köznemesi ezeres társairól megelőzte Károlyit a döntésben. A döntő mégis az volt, hogy a tiszántúli vezénylő generális Bezerédynek a Dunántúlon Balogh Ádám és Szekeres István kapitányok mellett fontosabb feladatot adott. Bottyánnak ekkor az Ipoly- és Garam-melléke, Esztergom környéke, illetve (Érsek)Újvár tája jutott. 58 Károlyi báró viszont egy országrész vezénylő tábornoka volt, aki valóban nem számított bukott embernek, miután Rákóczi felmentette őt a Dunántúl főparancsnoksága alól. Miközben Bécs új magyarországi főparancsnokának (az I. Lipót császár halála, azaz 1705. május 5-e után kinevezett Herbevillenek) átvonulását kellett megakadályoznia, aközben a szécsényi országgyűlés megnyitásának napján, 1705. szeptember 12-én utasítást diktált Bezerédyék dunántúli ellenakciójának végrehajtására. Magát az országgyűlést pedig gr. Eszterházy Antal fedezte a (Solt)Vadkert és Ecsed közt felütött táborából. Minderről persze Rákóczi fejedelem is tudott. Az order szerint Bezerédyéknek elő kellett készíteni Károlyi báró újabb dunántúli átkelését. Az instrukció szerint Bezerédynek az átkelést a „maga két compániájávaT\ a Balogh Ádámnak „assignált" Hellepront-féle ezredtöredékkel kellett titokban végrehajtani, hogy minél hamarabb egyesülhessen Béri Balogh Ádám és Szekeres István kapitányokkal. Ezt követően az volt a feladata, hogy a dunántúli vármegyéknek a „neveim alatt való pátensimet...in univerzum mundum bocsássa el; magam is azon igyekezem, mentülhamarébb Kegyelmeteket secundáljam és vele magamat conjugáljam." Károlyi tábornagy külön kérte a három kapitányt a jó együttműködésre, a minél nagyobb corpus építésére, s azzal a Lajta-mellékét, (Alsó)Ausztriát ás Bécs elejét „sarkallja". Utasította továbbá, hogy ne ejtsenek rabokat, inkább győzzék meg az embereket a csatlakozásra. Az utasításnak talán a hetedik pontja a legszebb : „Sarcoltatásokat, szegényember nyomorgatásit — úgyis tudom — Kegyelmetek eltávoztatja: mindazonáltal alattx'alóinak is semmi lőtt-képen meg ne engedje, renitensekbül példát is statuálván." (Mindezt az a Károlyi generális írta le, aki dunántúli hadjáratai során korábban embereinek a sarcoltatást megengedte és akinek Bezerédy Imre 1704. aug. 19-i levelében, mint láttuk. Ráttky György lándzséri sarcolásait levelében megírta (Ezért fűzte hozzá a generális nyomban, hogy „úgyis tudom".). Hovatovább az Edictum szerint hatáskört, teljhatalmat, „plenaria facultast" is adott a bűnösök megbüntetésére. Károlyi ekkortájt már egyre szigorúbb hadi rendszabályokat adott ki. 59 Továbbá külön hangsúlyt tett arra, hogy Bezerédy szüntelenül küldje a correspondentiat, a tudósításokat. De ha nem is sikerülne a terv, a corpusát hozza vissza Bottyán János generális a fejedelemhez, a kéméndi táborból, 1705. szept. 2. uo. 215. o. mint az 52. sz. j. mint az 50. sz. j. Szalay László. Magyarország története, IV. k. Pest 1859. 248. o.
