Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)

BARISKA ISTVÁN: EGY KÜLÖNÖS ÁRULÁS TÖRTÉNETÉHEZ (Bezerédy Imre kuruc brigadéros hitszegéséről) - A Bezerédy pálya felívelése

magamat resolválnom, s vélek edgyütt általmennem. Hiszem az Istent, hogy ott többet szolgálok az hazának, mintsem itt az pusztaságon föllebb alább való járásommal. 1705. aug. 25-én Bezerédy már Ceglédről írt levelet Károlyi generálisnak. Ebben már azt sürgette, hogy „...Igen szükséges volna egynihány száz lovasnak általmenni" (ti. a Dunán, a szerz.), mert egy Pest alatt elfogott embertől megtudta, hogy br. Dietrich Glöckelsberg császári kapitány Pápa felé vezényelte seregét, „úgy gondolom, nem másért, hanem Balogh Adóm uram után commendíroztattanak, s annak háta megé jó volna most menni.

52 A levélből azonban más is kiderült. Az nevezetesen, hogy Bezerédy féltékenyen követte Balogh dunántúli portyáit. Amikor kiderült, hogy „többen nincsenek, mintegy háromszázig" (ti. Balogh lovasai, a szerz.), akkor hirtelen leplezetlen méreg fogta el: "abban pedig senki se gyönyörködjék, hogy Balogh A dám uram megszaporodjék, mert megbizonyítom, hogy az is eláll mellőlő, aki mellette vagyon. En tudom, hogy miképpen hajt az a föld Balogh Adóm uramhoz; kérem ezért tovább is Nagyságodat hadd secundáljam én is, talám több haszna lészen." 1705. szeptember 9-én azonban újabb levél érkezett Hatvanba Károlyi Sándornak Bezerédy aláírásával. A ceglédi bíróra hivatkozva Bezerédy azt írta a generálisnak, hogy Balogh „minden bizonyosan...általgyött az Dunán és tegnap szállott meg Kecskeméten", majd így folytatta „némely városi emberektől értettem, hogy Szekeres urammal összvövesztek valami nyereségnek elosztásában, s abban kapta magát — Szekeres uramat otthagyta, és maga elgyött, Szekeres uram pedig az Bakomban maradott. Csak megengedem, hogy Balogh Adám uram előbbi természeti szerint kapván az világon, szokása szerint az nyereséget nem örömest közli az szegénylegínyékkel; én ugyan magam nem experiáltam annyira, de hallottam sok szegényleginytől. En ugyan azon leszek, hogy általmehessek, valamit ad az jó Isten! En bizonyára nem bujkálok, hanem, ahol hírit hallom, hogy az nímet engem nyomoz: én is őtet fogom nyomoznom; vagy ő elunja, vagy én, de egyik meglészen. Szekeres uram, tudom, nem kevéssé fog örülni, ha megérti által való menetelemet. "

53 (Ez a levél különben azt bizonyítja, hogy ezen a napon nem kelhetett át Bezerédy a Dunántúlra).

54 Bezerédy láthatóan rendkívüli módon ambicionálta, hogy visszatérhessen a Dunántúlra. S nem várta meg, míg Károlyi mellette dönt. Ezúttal csak annyit, hogy Károlyi generális nem hiába kérte Bezerédyt egy röviddel ezután kiadott instrukciójában, hogy a tervezett átkelésben: „az competentiának és egymás nem értésnek békét hagyjon."

55 Bottyán eközben nem számított arra, hogy 1705. szeptember elején a fejedelem Károlyi generális mellé rendeli, hogy br. Ludwig Herbcville-nck, a császár magyarországi uő uamiak, 1705. aug. 19. Kőrös vára, uo. 17. fol. 52 uő uamiak, 1705. aug. 25. Cegléd, uo. 25. fol. 53 uő.uannak, 1705. szept. 9. Cegléd, uo. 25. fol. 54 ' Tóth Gyula: Balogh Adám kuruc brigadéros. Bp. 1953., a továbbiakban: Balogh, 96. o. 55 Károlyi Sándor generális utasítása Bezerédyek számára, Újpalánk, 1705. szept. 12., A.R. Dí., Bottyán-lev. 217-219. o.