Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)

KELENIK JÓZSEF: A KANIZSA ELLENI VÉGVIDÉK KATONAI EREJÉNEK VÁLTOZÁSAI 1633-1638 - A két várkörzet összlétszámának változásai

lenségre. A Kanizsa ellen vetett várak összlétszámát Körmenddel együtt ábrázolva, 1637 augusztusában a létszámgörbe nagyot ugrik felfelé. Ha viszont Körmendet nem számítjuk ide, a létszám szeptemberben, vagyis pontosan a körmendi helyőrség megjelenését követő hónapban, meglehetősen nagyot esik. A két zalai várkörzet ekkorra összesen 62 főt vesztett. Ebből a kiskomáromi csoportra 46, az egerszegire 16 katona esett. (ld. 5. diagram és 2. táblázat) Szinte önmagától adódik a feltételezés, nem lehetséges-e, hogy az ezekből a várakból kilépett katonák a körmendi őrségben vállaltak szolgálatot ? A válasz csaknem teljes bizonyossággal nem. A zalai várakból augusztusban 57 katona lépett ki.

9 A névsorok összevetése alapján viszont a körmendi őrségben mindössze három olyan nevet találtunk, amelyek esetében nem zárható ki, hogy viselőjük korábban esetleg Zalavárott szolgált.

10 Augusztusban két Horváth György (Horváth Georg), egy Nagy István (Naidg Ischtvan) és egy Szabó Ferenc (Sabo Ferentz) nevű gyalogos is elhagyja a várat. Ugyanekkor a körmendi névsorban is feltűnik egy Horváth György, két Nagy István és egy Szabó Ferenc nevű katona. Egyéb azonosítási lehetőségek hiányában nem zárhatjuk ki az említett személyek azonosságát, ám mivel rendkívül gyakori nevekről van szó, ennek valószínűsége meglehetősen kicsi. Annál is inkább, mert az összeírás azoknak a neve mellett, akik szolgálatuk megszakítása nélkül, a főkapitányságon belül kerültek más várakba, ezt a tényt általában feltüntette.

11 Az eddigieket összefoglalva elmondhatjuk tehát, hogy a két várkörzet összlétszáma a zsoldlista alapján az adott időszakban viszonylag állandónak, és két esettől eltekintve nagyobb ingadozásoktól mentesnek látszik, (ld. 2. táblázat) Ezen megállapításunk több ponton is ellentmond Müller Veronika feltételezéseinek. Szerinte az itteni várak létszámai az 1638 és 1650 közötti időszakban csökkentek. Úgy véli „Jellemző ... egy-egy várlétszóm esetében az állandóság hiánya, vagyis az, hogy szinte évente változnak a számok. E jelenséget részint a törökök által emberben okozott károk, részint pedig a magyar végbeliek szökése magyarázza.,"

12 Amit elsőnek tisztáznunk kell az az, hogy a létszámok esetében mit tekintünk állandóságnak. A valóságban ugyanis egyik napról a másikra két-három, vagy akár öt fővel is változhatott a létszám. Az ilyen mértékű ingadozásokat azonban aligha nevezhetjük az állandóság hiányának. A következtetések eredményeire nézve persze az sem lényegtelen, hogy milyen jellegű adatokból vonjuk le azokat. Magam úgy látom, hogy Müller Veronika említett tanulmányában három-négy különböző jellegű létszámadatot kevert össze. Az első egy 1638-as „keretlétszám", amely azt mutatja, hogy az adott várakban a rendtartás szerint hivatalosan mennyi katonának kellene lenni. 9 Az augusztusi létszámváltozás a következőképp alakult: kilépett 57 fő, meghaltak 18-an, beléptek 13-an. A szeptemberi létszámveszteség ennek megfelelően -75+13= -62 fő volt. 10 Innen távozott egyébként a legtöbb katona, összesen 21 fő. 11 Természetesen nem lehetünk biztosak abban, hogy ez minden esetben megtörtént, mert az összeírásban meglehetősen kevés ilyen eset fordul elő. 12 Müller, 1978. 85-86.0.