Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)

KELENIK JÓZSEF: A KANIZSA ELLENI VÉGVIDÉK KATONAI EREJÉNEK VÁLTOZÁSAI 1633-1638 - A két várkörzet összlétszámának változásai

A második egy „akciólétszám" 1648-ból, amely azzal vet számot, hogy az adott pillanatban az egyes várakból hány katonát lehet portyára összevonni. Gondolom mondanunk sem kell, hogy ez több okból sem lehet azonos a tényleges létszámmal. A harmadik a szórványokban előforduló „hivatalosan lajstromozott létszám", vagyis azon katonáknak száma, akik ténylegesen rajta voltak az egyes várak mustralistáján. Ez a szám, amint azt a 3. táblázat szemlélteti, hivatalosan is ritkán egyezett meg az előírt létszámmal. (A táblázat bal oldali része a zsoldjegyzéken szereplők létszámát mutatja a januártól decemberig terjedő időszakban. A jobb szélső oszlopban pedig a Müller által idézett keretlétszámokat tüntettük fel.) A negyedik létszámtípus a levelek szórványadataiból kivehető „tényleges létszám", azaz annak megadása, hogy az egyes helyeken az adott pillanatban éppen hány katona tartózkodott benn a várban. A fentiek értelmében úgy véljük, hogy ennyire eltérő jellegű adatok összevetése alapján nem lehet helytálló következtetéseket levonni a létszámok alakulásáról. A helyzet sajnos az, hogy a kutatás valószínűleg soha nem fogja tudni egzakt módon meghatározni, hogy az egyes várakban egy-egy adott pillanatban valójában hány katona is volt ténylegesen jelen. Ezt ugyanis néha még maguk a tisztek, kapitányok sem tudták pontosan. Mivel a katonákat nem fizették, mindenki úgy gondoskodott magáról, ahogy tudott. Nem arról van tehát szó, hogy a katonák, odahagyva a várat megszöktek, hanem csupán arról, hogy dolgaik, megélhetésük után járva nem voltak jelen szolgálati helyükön. A körülmények ismeretében az engedély nélküli hosszabb-rövidebb távollétet - bár kellemetlenül érintette őket - maguk az elöljárók sem tekinthették főbenjáró vétségnek, hiszen a vizsgált összeírás hat év alatt egyetlen egy szökést sem regisztrált. Ezt látszik alátámasztani egyébként Túrós kiskomáromi vajda 1650-es levele is. „...az itt való csatázó legények menten mennek hirnökül. Reggel, amikor az Ofölsége kapuját nyitni megyünk, akkor kiviszik a fegyvereket, s hirnökül most is clie 8 July tizenhét legény ment alá, akit különben nem is tudtam, hanem, hogy az Ofölsége kapuját betettem, ennek előtte is tizenöt legényünk mentenek alá, akik mind csak azt mondják, hogy Nagyságodtul vagyon engedelem ... majd csak annyira jut a sok engedetlenség és szófogadatlanság miatt a dolog, hogy kiki oda megyén, ahova akarja, s a végház pusztán marad, mert, Nagyságos uram, akikkel köllenék őriznem azok is szegény legények kimennek aratásra, s nem is tarthatom meg őket, mert nincs módjuk az itt való takarásban."™ A fent elmondottak ellenére a zalai várak katonai erejének megbecsülésekor, véleményünk szerint a mustralistákban rögzített adatokat tekinthetjük a legkézzelfoghatóbb kiindulási alapnak, még akkor is, ha tudjuk, hogy az itt megadott kontingens legfeljebb a mustra idejére gyűlt össze szolgálati helyén. 13 Müller, 1978. 86.o.