Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)

BARISKA ISTVÁN: EGY KÜLÖNÖS ÁRULÁS TÖRTÉNETÉHEZ (Bezerédy Imre kuruc brigadéros hitszegéséről) - I. A Bezerédy-ügy Thaly-féle megítéléséhez

sorolható a „Dunántúli hadjárat 1707-ben" c. tanulmánya is, amely ennek a történetfelfogásnak a történetírói dokumentuma.

4 Várkonyi találóan jegyezte meg ezzel a tanulmánnyal kapcsolatban, hogy Thaly ebben nem is annyira hadtörténeti, hanem inkább társadalomtörténeti alapvetést végzett. „Bottyán nemcsak a három tehetséges császári tábornokkal Rabutinnal, Starhemberggel és Pálffyval visel hadat, hanem a főúri tábornokokkal, Eszterházy Antal gróffal, a tivornyázó Andrássyakkal, Rákóczi mágnás főtisztjeivel is. A császáriakat pedig Bottyán nem egyedül veri meg, hanem a dunántúli középbirtokos nemességgel és a dunántúli néppel együtt. " — írta a szerző.

5 Ezek a munkák lényegében 1878-ra elkészültek, noha egy részük csak ezután jelent meg. Thaly ezután politikai pályára lépett és ez történetfelfogásában újabb fordulatot hozott. Olyannyira, hogy amikor összefoglalta a Bercsényi-család történetét, abban hangsúlyeltolódás következett be.

6 Kiváltképpen azért, mert a politikus Thaly „legyőzte" a történetírót, a szatmári béke pedig a kiegyezés előzménye lett, amelynek kiharcolója Thaly szerint „a református köznemesség "volt.

7 Amennyiben tehát Thaly Kálmán válaszát keressük a Bezerédy-ügyre vonatkozóan, úgy elsősorban az 1867-1878 közötti korszakra kell figyelnünk. Azzal a Thalyval csak egyet lehet érteni, aki a Rákóczi-szabadságharcot a „nemzeti lét és alkotmányos szabadságért vívott háborúk" alternatívájaként fogta fel. De nehéz azzal, aki önmagát a történelem Ítélőszéke bírájának tekintve hozott ítéleteket a szereplők felett. Erre igen jó példát szolgáltat az a megjegyzése, amelyet az általa gyűjtött Bezerédy-levelek egyikére sajátkezűleg vezetett rá. Bezerédy Imre 1708. október 5-én Eger várából, tehát már fogságából írt mentegetőző levelet gróf Károlyi Sándornak, „...most az eblölkű, vén, nagyfejű Haiszter vette el eszemet, — nem hiába mondják, hogy ördögös talám 1 ugyanakkor azokat küldötte hozzám, hogy bolondítsanak el. Három esztendőiül fogvást sok úri rendek tentáltak, sokkal többet ígértek**: mégis, Isten úgy segéljen, soha gondolkozni, sőt hallani sem kívántam. "

8 Azt a kis x) jelet Thaly írta be a szöveg fölé, hogy vele utalhasson az alábbi megjegyzésére: ,Jiá is álltál, gazember !" Ez a példa nem egyedülálló . Jól mutatja azt a bírói szerepet, amelyet a történetíró a források átírása és elemzése során magára öltött. Azt az indulatot is, amellyel az erkölcsi ítéleteit áldozataira kiszabta. Szubjektív megjegyzései ugyanis eleve arra engednek következtetni, hogy Thaly prejudikált. Ez a módszer akkor is vitatható, ha később igazolódik egy fellevés. Azért, mert benne rejlik annak a veszélye, hogy akire előítéleteinket kimondjuk, áldozattá válik. Mi magunk pedig az előítéletünk igazolását keressük a tények megállapítása helyett. 4 Thaly Kálmán: Dunántúli hadjárat 1707-ben, a továbbiakban: Dunántúl 1707. Századok, a továbbiakban: Sz., 1879.1. kzl. 277-305. o., II. kzl. 365-397. o., Dl. kzl. 453-487. o., IV. kzl. 629667. o., 1880. V. kzl. 22-60. o., VI .kzl. 118-160. o. 5 mint az 1. sz. j. 175-176. o. 6 Tlialy Kálmán: A székesi gróf Bercsényi-család 1525-1S35.1-UI. Bp. 1885., 1887., 1892. mint az 1. sz. j. 252. o. 8 Bezerédy Imre levele br. Károlyi Sándorhoz rabságából, 1708. okt. 5. Eger, OSZK Bezerédyir. 20-21. fol.