Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)

KELENIK JÓZSEF: A KANIZSA ELLENI VÉGVIDÉK KATONAI EREJÉNEK VÁLTOZÁSAI 1633-1638 - A két várkörzet összlétszámának változásai

Szántó Imre: A vitézlő rend megélhetésének anyagi forrásai Zala megyében a 17. században. 145.o. In' Végvárak és régiók a XVI-XVII. században.Studia Agriensia 14. Eger, 1993. Az érdeklődők nagy számmal találhatnak ilyeneket a következő tanulmányokban: Müller Veronika: A zalai végek mindennapi problémái a XVII. század első felében. Zalai Gyűjtemény 8. (1978.) 81-92.0. (A továbbiakban Müller, 1978.), Müller Veronika: Az egerszegi vár a XVII. században. Zalaegerszegi Füzetek II. Zalaegerszeg, 1976. (A továbbiakban Müller, 1976.), Damjanovicsné Horváth Lívia: Mindennapi élet egy dunántúli végvárban. Peleskey Eördögh István pölöskei várkapitány levelei a dunántúli főkapitányhoz, 1636-1655. In: Óra, szablya, nyoszolya. Életmód és anyagi kultúra Magyarországon a 17-18. században. Társadalom- és művelődéstörténeti tanulmányok 9. 145-161. o. Szerkesztette: Zimányi Vera, Budapest, 1994. (A továbbiakban Horváth, 1994.) A két várkörzet összlétszámának változásai 1643-ban a kiskomáromi várkapitány így írt a főkapitánynak: "...elkeseredvén a szegény legények azt mondják, hogy ki imide ki amoda elmennek, mert itt immár nem tudnak mivel élni, ... nagyságodnak sokszor ezelőtt... megírtam, minemű ínségben legyünk itt, az Felsége végházában a pogány ellenség miatt, ... sem prófuntunk, sem fizetésünk, ki mellett a vitézlő nép ilyen spiccen való félelmetes végházban megmaradhatna. "

7 Az ilyen és ehhez hasonló, a zalai végvárak sanyarú helyzetét bemutató leveleket tucatszámra idézhetnénk.

8 A várkapitányok nagy szükséget sejtető levelei ellenére azonban a főkapitányság két legfontosabb várkörzetének létszáma a kimutatás szerint meghökkentően állandónak és egyenletesnek tűnik. Az összlétszám ingadozása csak nagyon ritkán lépte túl egy körülbelül 25-30 fős intervallum határát. A vizsgált hat esztendő folyamán, 1633 és 1638 között mindössze két esetben mutat ki az összeírás igazán komoly létszámváltozást. (Id. l.és 2. diagram) Az első 1633 júliusának végén következett be, amikor egyszerre 238 katona lépett ki a szolgálatból, 28 nevet pedig elhalálozás miatt kellett törölni a lajstromból, (ld. 1. táblázat) A végvidék így összesen 266 fővel lett volna gyengébb, ha az augusztus elején újonnan felfogadott 36 vitéz nem mérsékli valamelyest a csökkenést. A főkapitány keze alatt lévő katonaság így is csaknem 18%-kal (17,8%), azaz 230 fővel csökkent. Szeptemberben további 139 ember szolgálatba állításával megkezdődött ugyan a katonaság számának emelkedése, de az összlétszám, egészen 1637 augusztusáig, soha nem érte el az 1633 júliusa előtti szintet. 1634 januárjától egészen 1637 júliusáig a két várkörzet létszámában nincsenek említésre méltó változások, ingadozások. 1637 augusztusában viszont - Batthyány I. Ádám végvidéki főkapitányi kinevezése révén - a létszám, a dunántúli kerületi főkapitányi tiszttel járó 150 lovas és 100 gyalogos csatlakozásával, a vizsgált időszakon belül elérte a legmagasabb értéket (1484 fő). A körmendi őrség természetesen erősítette a zalai védelmet is, ám az itteni létszámmozgásokkal kapcsolatban mindenképpen fel kell hívnunk a figyelmet egy érdekes je-