Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)

KELENIK JÓZSEF: A KANIZSA ELLENI VÉGVIDÉK KATONAI EREJÉNEK VÁLTOZÁSAI 1633-1638

Az egy kéztől származó, rendezett, egységes szempontok szerint elkészített kimutatás várról-várra haladva megadja a szolgálatban állók nevét, rangját illetve beosztását, feltünteti, hogy az illető gyalogosként vagy lovasként szolgált-e. A lovasok esetében feljegyzi ki hány lovassal állt be, s hogy van-e változás a lovak számát illetően. Megadja a havi zsold összegét, a szolgálatba való be- és kilépés időpontját, a szolgálatban eltöltött hónapok számát, s végül, ennek alapján meghatározza azt az összeget, amellyel a kamara adósa a katonának. Külön listán sorolják fel azokat, akik az összeírás elkészítésekor valamilyen ok miatt már nem álltak szolgálatban. A lista Egerszeg, Pölöske, Kapornak, Egervár, Kemend, Lövő, Magyarosd esetében az 1633 január és az 1640 márciusa közötti időszakot tekinti át. Kiskomárom, Zalavár, Szentgyörgy, Szentgrót és Bér esetében azonban csak 1639 márciusáig követi nyomon a létszámokat. Körmenden 1637 augusztusától, Tótfaluban pedig csak 1638 decemberétől tüntet fel őrséget. Az irat csaknem 2400 egykori végvári vitéz nevét és "szolgálati adatait" őrizte meg. Mivel mindegyik katona esetében tíz adatot kellett felvennünk, olyan páratlanul bőséges és egységes adatbázishoz jutottunk, amelyet - kihasználva a számítógép adta lehetőségeket - mindenképpen érdemes statisztikai módszerekkel feldolgozni. Az adatok összevetése alapján hosszabb időn keresztül követhetjük és elemezhetjük egy végvidéki főkapitányság funkcionális egységet alkotó részeinek belső változásait. A csapatnemek létszámarányai és elhelyezkedése alapján képet kaphatunk a főkapitányság védelmi lehetőségeiről és koncepciójáról. A lovas és gyalogos katonák, a tisztek és altisztek szolgálati idejének, mozgásának, nemzetiségi összetételének és veszteségeinek elemzése pedig a vitézlő rend társadalomtörténetének kutatását gazdagíthatja új adatokkal. A fenti problémakörök közül jelen tanulmány keretei között csupán az egyes várkörzetek létszámviszonyainak és vérveszteségeinek elemzésére nyílik lehetőség. Mielőtt azonban ebbe belekezdenénk, a félreértések elkerülése végett szeretnénk tisztázni bizonyos általunk használt fogalmak, kategóriák jelentését. Dolgozatunkban a Kanizsa ellen vetett várak összességét végvidéknek, végvidéki főkapitányságnak, esetleg röviden főkapitányságnak neveztük. Mint láttuk a végvidék három kisebb csoportra oszlott, ezeket várkörzetekként említettük. Az egerszegi és kiskomáromi várkörzetet együtt - mint nagyobb funkcionálisan összetartozó egységet - néhol várkerületnek tituláltuk. Nyomatékosan fel kell azonban hívnunk az olvasók figyelmét arra, hogy a várkerület általunk használt fogalma itt nem azonos a dunántúli kerületi főkapitánysággal. 6 kellően meg sem becsülhető mértékben segítségemre. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy mindkettőjük segítségéért köszönetet mondjak. 6 A terminológia pontosítására, az alkalmazott fogalmak tisztázásának fontosságára, valamint a kerületi és a végvidéki főkapitányságok közötti alapvető különbségekre Pálffy Géza hívta fel a figyelmemet.