Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)

KÁLI CSABA: TELEKI BÉLA ELSŐ VILÁGHÁBORÚS HADINAPLÓJA

tűzmesterből, hadapród-tűzmesterré avanzsált. Márciusban a bukovinai Rarance térségébe vonultak át, ahol ismét előléptették, mégpedig zászlóssá. Két hónap múlva megint új helyre költöztek, ezúttal a Rarancétól kissé északra elhelyezkedő Oknában és a környékbeli falvakban (Pohorloutz, Holo Gory) épültek ki az új állások. Ettől kezdve a tüzérség általános átszervezésével

11 az egység új neve: m. kir. 40. honvéd tábori tarackos ezred lett, felvéve a föléje rendelt gyaloghadosztály számát. Az 1916. június 4-én kezdődő Bruszilov-offenzíva visszavonulásra késztette a Monarchia csapatait. Az áttörés Bukovinában éri el a legnagyobb mélységet, mintegy 120 km-t. A 40. h. t. t. e. június 10-én kezdte meg a visszavonulást a Kulaczkowce-Turka-Slobodka Lesna útvonalon és 30-án érkezett meg Bednarowkára. Az ezt követő napra (1916. július 1.) datálódik az első bejegyzés a hadinapló meglevő, II. füzetében. A rövid bednarovvkai pihenő után folytatódott a visszavonulás. Július 6án Strupkówban, majd augusztus 7-én Ovraszynában mentek állásba a lövegek, végül augusztus 10-én Sadzawán állapodtak meg az orosz támadás gyengülésének köszönhetően. A román hadüzenet után pár nappal megkezdődött az ezred bevagonírozása és átszállítása az erdélyi frontra, közelebbről Dorna Watra mellé, ahová szeptember 8-án érkeztek meg. Románia elfoglalása után ez a front megszűnt, ezért a tüzéregységet áthelyezték 1917 januárjában a Magyarország és Bukovina határát képező Cibópatak völgyébe. Egy hónap múlva, február 22-én Teleki Bélát hadnaggyá léptették elő. Az orosz frontnak ezen a szakaszán maradt a 40. h. t. t. ezred egészen július 28-ig. Ekkor, a kibontakozó német támadás keretében Bukovina keleti részébe nyomultak előre és Wollowetzben szilárdították meg állásaikat aug. 9-én. Itt, valamint a környező falvakban (Satulmare, Hadikfalva, Temnikpatak) egészen 1918 márciusáig, az oroszokkal és a románokkal történt békekötésig maradtak. Júniusban már az olasz fronton, egészen pontosan a dél-tiroli Mte. Cimone hegy oldalán tevékenykednek a 140. h. t. t. ezred 2. 1899 M (Muster, minta) 10 típusú tarackokkal, a csere után pedig 1914 M 10-es tarackokkal rendelkezett. (Táb. tüz. 224.; 229. p.) 11 A háború kezdetén a Monarchia esetében egy gyalogoshadosztály mellett megszervezett tüzérdandár lényegében egy 3 osztályos ezredből állt, amelynek a 8 ütege összesen 48 löveget foglalt magában. Ennélfogva átlagosan 1,5 gyalogoszászlóaljra jutott egy üteg. Ennek a tűzerőnek az elégtelensége hamar bizonyossá vált, aminek következtében a dandár ütegeinek számát több mint kétszeresére, 19-re emelték, így 1916 elejére körülbelül 0,75 gyalogzászlóaljra jutott egy üteg. Az átszervezés folytán egy tüzérdandár 1916-ban az alábbi lövegállománnyal rendelkezett: egy hatüteges 8 cm-es ágyús ezred, amelynek az 5. ütege légvédelmi, a 6. ütege aknavetős volt; egy hatüteges 10 cm-es tarackos ezred; egy négyüteges nehéz tábori ezred, amelynek 1., 2., 3. ütege 15 cm-es tarack, 4. ütege pedig 10,4 cm-es nehéz ágyús üteg volt; egy háromüteges hegyi tüzérosztály, amelyből kettő tarackos és egy ágyús üteg volt. (Szanati József: A tábori tüzérség fejlődése az első világháborúban. HK. 1966/3. 500. p. v.ö. Szanati J.: A tábori tüzérség az első és a második világháborúban. Zrínyi, Bp. 1984. 20-26. p.)