Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)

FOKI IBOLYA: NAGYKANIZSA HONVÉDZÁSZLÓALJAT KÉR - NAGYKANIZSA HONVÉDZÁSZLÓALJAT KÉR

honvédelmi minisztérium között megkezdődtek a laktanyaépítéssel kapcsolatos tárgyalások.

9 Nagykanizsa város tanácsa mindezen előzmények után döntött úgy, hogy a két honvédzászlóalj befogadását el kell utasítani, mert a katonák Kanizsán való elhelyezése csak újabb terheket jelentene és ismételt anyagi áldozatokat követelne a várostól. Másrészt a közös hadsereg 48. gyalogezredének egyik zászlóalja már 1857-től itt állomásozott

10

, ezeket is el kellett tartani. így a tanács tagjai bíztak benne, hogy határozatukkal az itt élő polgárság egyet fog érteni. Beláthatjuk, hogy ezen magatartást kellőképpen indokolták a korábbi évek katonatartással összefüggő nehézségei. Egy valamivel azonban nem számoltak a város elöljárói. Azzal, hogy a korábbi évtizedek városfejlődésének a település egészére kiható társadalmi, gazdasági folyamatai ekkor kezdtek nyilvánvalóvá válni. Nagykanizsa már a reformkorban erőteljes gazdasági vonzást gyakorolt a déldunántúli településekre. Kedvező földrajzi adottságait kihasználva jelentős forgalmi központként funkcionált. Vonzáskörzete Zalán kívül Somogy és Várasd megyékre is kiterjedt.

11 Ezáltal Kanizsa nemsokára az adriai kikötők és a déli országrészek közötti kereskedelem egyik fő csomópontjává vált. Itt gyűjtötték össze az exportra szánt állatokat, gabonát és egyéb mezőgazdasági terményeket. Az ezeket Bécsbe, Triesztbe, Grácba és más nagyvárosokba továbbszállító kereskedők pedig visszafelé fűszereket, déligyümölcsöket, kézműipari termékeket és különböző nyersanyagokat hoztak magukkal, amit viszonteladóknak adtak tovább. Ez utóbbiak megtelepedtek a városban és innen bonyolították üzleteiket. A kanizsai kereskedők kezdetben főként terménykereskedelemmel foglalkoztak, ebből vált ki a gabonakereskedelem és hamarosan ugyancsak külön üzletág lett a borkereskedelem. Ezek voltak a legjövedelmezőbb ágazatok, de találunk bőr- és textilkereskedőket, fűszerkereskedőket, vas- és üvegámsokat és nem utolsósorban egy könyvkereskedést is.

12 A kereskedők zöme a városban élő zsidók közül került ki és sokuk nevét a külföldi piacokon is ismerték (pl. Löwinger Izrael, Strasser Lázár, Löwy József). Egy részük már a szabadságharc előtt nagyobb tőkemennyiséget halmozott fel, amit átörökített a következő generációra. Mások kis üzletet vagy kezdődő vállalkozást hagytak utódaikra. A kiegyezés után részben ezek az évtizedekkel korábban létrejött kereskedődinasztiák, részben az új lehetőségeket felfedező és új ágazatokat meghonosító üzletemberek játszották a vezető szerepet Kanizsa kereskedelmében. Az új lehetőségek adottak 9 Lásd a 2. sz. forrás szövegét, továbbá: ZML V. 1504. Képv. ül. jkv. 1868. márc. 13. 23-24. sz., Barbarits 212. p. 10 Barbarits 228. p. 11 Bácskai Vera: Piackörzetek és piacközpontok a Dél-Dunántúlon a XIX. század első felében In: Zalai Gyűjtemény 34. Zalaegerszeg, 1993. (Továbbiakban: Bácskai) 214., 216., 223-228. p. 12 T. Mérey Klára: Nagykanizsa, Somogy kapuja a dualizmus korában In: Somogy megye múltjából 1989. Levéltári évkönyv 20. Kaposvár, 1989. (Továbbiakban: T. Mérey) 132. p., Bácskai 224. p., Barbarits 290-292. p.