Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)

FOKI IBOLYA: NAGYKANIZSA HONVÉDZÁSZLÓALJAT KÉR - NAGYKANIZSA HONVÉDZÁSZLÓALJAT KÉR

voltak, hiszen 1860-tól 1868-ig Nagykanizsa négy vasúti fővonalat kapott és ezáltal a Déli Vasút dunántúli begyűjtőhálózatának a központja lett. A vasútvonalak a legjobban termő dunántúli tájakat érintették, sőt az 1868-ban átadott barcs-murakeresztúri vonal még a Bánságból és a Bánátból való árufelhozatalt is lehetővé tette.

13 Mindez óriási mértékben megkönnyítette az agrárcikkek kivitelét. Az úrbéri birtokrendezések nagy része a Dél-Dunántúlon erre az időszakra már lezajlott, de - mint Mérey Klára kutatásai megállapították - a határban birtokaival továbbra is jelenlévő egykori földesúr és nagybirtokos ezután is jelentősen befolyásolta az illető települések gazdasági, társadalmi életét. Tárgyalt területünkön több, nagy uradalom fennmaradt, bár ezek egyes részei gyakran bérlők kezére jutottak. Ezekben a bérleti és egyéb uradalmakban megindult a mezőgazdaság modernizációja, a korszerű gazdálkodásra való áttéréssel egyre több árut állítottak elő, de mellékiparágként sok esetben élelmiszeripari feldolgozóüzemeket is létesítettek és az itt létrehozott termékeket adták tovább.

14 Ez az árutermelés és a vidéken élő kisbirtokosok kisebb-nagyobb árufeleslege képezte a bázisát az 1860-as évektől fellendülő kereskedelmi forgalomnak, amelybe újult erővel kapcsolódtak be a már több évtizedes bel- és külföldi piaci tapasztalatokkal rendelkező kanizsai kereskedők. Tevékenységükhöz biztos hátteret nyújtott lakóhelyük, a belső urbanizációs folyamat következtében egyre városiasabb külsőt öltő Nagykanizsa. Már 1848 előtt is létezett a városban szépítő választmány, de a városrendezésre, a város arculatának átformálására irányuló törekvések főként a forradalom és szabadságharc leverése utáni évtizedekben váltak eredményessé. Burkolták az utakat és járdákat, új utcákat nyitottak, szigorú építési rendszabályokat hoztak, sokat áldoztak a közvilágításra, az utcák öntözésére és fákkal való beültetésére. Nőtt a köz- és magánépítkezések száma, fontos középületek egész sora készült el a századfordulóig (városháza, törvényszéki palota, kórház, laktanyák stb.).

15 Sokat elárul az is, hogy 1870-ben Kanizsa lakosságának a fele tudott írniolvasni.

16 A szerveződő civil társadalom jeleként különböző egyesületek, klubok alakultak, amelyeknek tagjai aktívan részt vettek a helyi közéletben. Nagykanizsa megindult a polgárosodás útján. A XVIII. század végétől rohamosan gyarapodott a város lakossága, amely 1870-re elérte a 11128 főt, vagyis Kanizsa lett a megye legnépesebb települése. A csekély számú Majdan János: A "vasszekér" diadala. A magyarországi vasútépítés 1914-ig Budapest, 1987. 66-67. p. A négy vasúti fővonal sorrendben: 1860: Pragershof-Nagykanizsa, 1861: BudaNagykanizsa, 1865: Sopron-Nagykanizsa, 1868: Barcs-Murakeresztúr-Nagykanizsa. 14 Dombi Péter-T. Mérey Klára: Dél-Dunántúl településhálózatának néhány gazdaságtörténeti jellemzője a XIX. század közepén (Fényes Elek két művének számítógépes feldolgozása alapján) I. In: Somogy megye múltjából 1991. Levéltári évkönyv 22. Kaposvár, 1991. 22-23. p. U.ők: Ua. II. In: Somogy megye múltjából 1992. Levéltári évkönyv 23. Kaposvár, 1992. (Továbbiakban: Dombi-T. Mérey H.) 164-166. p. 15 Barbarits 109-138., 169. p. 16 Döme Géza: Zala megye 1870-ik évi népszámlálásának eredménye Zalaegerszeg, 1871. (Továbbiakban: Döme) 14. p.