Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)

FOKI IBOLYA: NAGYKANIZSA HONVÉDZÁSZLÓALJAT KÉR - NAGYKANIZSA HONVÉDZÁSZLÓALJAT KÉR

mind előnyösen befolyásolták ezen döntés meghozatalát. 1869 júliusának első napjaiban az alispáni hivatal közvetítésével megkérdezték a várost: tudna-e helyet biztosítani a 70. és 78. honvédzászlóalj törzsének és a mellettük állomásozó egy-egy századnak? Kanizsa város tanácsa rögtön és azonnal elutasító választ adott, mondván, hogy az eddigi beszállásolások már annyira igénybe vették a várost, hogy több katona befogadására nem tud vállalkozni.

3 A város vezetésének magatartásában a katonai beszállásolást és a hadsereg kiszolgálását már a napóleoni háborúk óta súlyos teherként átélő város gondjai fejeződtek ki. A XVIII. század végén és a XIX. század elején a katonák gyakori átvonulása, a hadseregnek és lovainak élelmezése, a forspontozás, a magánházakhoz történő beszállásolás óriási terheket rótt Kanizsa lakosságára. A helyzet a későbbiekben sem változott sokat. Az elszállásolással kapcsolatos feladatok idővel annyira megszaporodtak, hogy 1842-től a városi magisztrátusnak rendszeresítenie kellett a kvártélymesteri tisztséget. (Korábban a városbíró látta el ezeket a teendőket.)

4 1848-ban Kanizsa háborús hadszíntérré vált, mindennapos volt a különböző csapatok ki- és bevonulása, az ellenség többször is megszállta a várost. Az itt élők - egyéni akciókkal vagy közös rajtaütésekkel - mindvégig lelkesen támogatták a Kanizsán állomásozó vagy ott átvonuló magyar seregek hadmozdulatait. A szabadságharc leverése után Nagykanizsa polgárainak mindezért bűnhődnie kellett. Súlyos hadisarcot vetettek ki rájuk, emellett a megszálló császári katonaság eltartásának terhei is ismét az itteni lakosságot sújtották. Az állandó, tömeges katonatartás miatt anyagi csőd szélére jutott városban sokan úgy próbáltak a beszállásolás terheitől megszabadulni, hogy istállóikat lerombolták. Az 1850-es évek közepén Kanizsa a katonatartási kötelezettségek hanyag teljesítése miatt összeütközésbe került a felsőbb hatóságokkal, aminek következtében letiltották a városi tanács fizetését. Közben különböző, katonai célú építkezések végrehajtását is követelték a várostól.

5 1861-ben, a megyei önkormányzatok egy éves fennállása idején, Nagykanizsa városbírája szorgalmazta a megyei közgyűlésnél, hogy a katonaság áthelyezése ezentúl csak a megye beleegyezésével történhessék. Megemlítette, hogy "minden megyehatósági befolyás nélkül" megint 150 főnyi katonaságot telepítettek a városba és kérte, hogy "ezektől a békés lakosság hová hamarébb felszabadíttassék"

6 Ugyancsak a katonaság kiszolgálásával kapcsolatos nehézségekre utal, hogy az alább közölt források keletkezésével egyidőben, 1869. augusztus 10-én Kanizsa kérvényt intézett a megyéhez, amelyben a közteherviselésről szóló 1848/8. tc-re hivatkozva a rá háruló előfogatozási 3 A kérdést és az erre adott választ tartalmazó iratokat sajnos nem sikerült föllelni. Mindezt közvetve ismerjük az alább közölt források és az ügyet tárgyaló képviselőtestületi ülés jegyzőkönyvének szövegéből. Ez utóbbit lásd: Zala Megyei Levéltár (továbbiakban: ZML) V. 1504. Képviselőtestületi ülések jegyzőkönyvei (továbbiakban: Képv. ül. jkv.) 1869. aug. 16. 74. sz. 4 Barbarits Lajos: Nagykanizsa. Budapest, 1929. (Továbbiakban: Barbarits) 209-211. p. 5 Barbarits 81., 211-212. p. 6 ZML IV. 251. a. 1861. márc. 277. sz.