Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)
KELENIK JÓZSEF: A KANIZSA ELLENI VÉGVIDÉK KATONAI EREJÉNEK VÁLTOZÁSAI 1633-1638 - A veszteségek területi megoszlása a végvidéken belül
ezt valóban a téli időszakkal járó legyengülés okozná, akkor a veszteségeknek január és február hónapban a tartalékok fogytával, legalább ekkorának, ha nem magasabbaknak kellene lenniük. 25 Csakhogy a két első téli hónap veszteségei minden évben feltűnően alacsonyabbak a decemberinél. Valójában a meglepően magas decemberi veszteségekre pillanatnyilag nehéz magyarázatot találni, ha csak nincsenek valamilyen összefüggésben a marhahajtással. V. Molnár László Kanizsa vára című munkájában úgy véli, "Nem véletlen ... hogy a végváriak portyái nagyobb százalékban augusztus szeptember hónapokban folytak, hiszen bizonyosnak látszik, hogy ezt követően a szilaj marhatartás egyre nagyobb gondot jelentett. Mivel a XVI. században rendszeres ... takarmányozásról még nem beszélhetünk, így az állatokat még az esős, késő őszi hónapok előtt értékesíteni kellett. Télen ugyanis az állatok nagyon lesoványodtak volna, ezért még augusztus és szeptember hónapokban igyekeztek azokat eladni. A terelési útvonalaktól való félrevezetést pedig kisebbnagyobb portyákkal, katonai manőverekkel lehetett leplezni. " 26 Magam személy szerint az állatok kényszerértékesítését augusztus-szeptemberben kicsit még korainak tartom, hiszen lombhullásig, azaz nagyjából októberig még lehet legeltetni. Decemberre viszont már tökéletesen kimerülhettek a takarmánykészletek. 27 A vizsgált időszak adatait összegezve tehát kitűnik, hogy a várkerület hat évi összveszteségének csaknem felét, 49%-át három meghatározott hónap, július-augusztus, illetve - meglepő módon - december folyamán szenvedte el. A veszteségek területi megoszlása a végvidéken belül A veszteségek időbeli megoszlása mellett nem kevésbé érdekes és tanulságos térbeli eloszlásuk vizsgálata. Ez ugyanis fontos egyedi információkkal szolgálhat az egyes várak védelmi rendszerben játszott szerepéről, pillanatnyi és általános katonai helyzetéről, megterheltségéről stb. A 16. diagram bemutatja, hogy az 1633-1638 közötti időszak egyes éveiben melyik vár mekkora veszteségeket szenvedett. E kimutatás azonban, mivel abszolút értékekkel számol, nem alkalmas azok súlyosságának megállapítására. A veszteségeket csak úgy tudjuk reálisan megítélni, ha aránypárokat állítunk fel. Az aránypár egyik tagja azt mutatja, mekkora hányadát adta a vár a kerület átlagos összlétszámának, a másik pedig azt, hogy ugyanarra a várra a veszteségek mekkora hányada esett. Ezeket az arámpárokat, az 1633-1638 közötti időszak várankénti létszám- és veszteségarányát láthatjuk a 17. diagramon. Egy, a korabeli út- víz- és terepviszonyokat megközelítő pontossággal tükröző Perjés Géza: Mezőgazdasági termelés, népesség, hadseregélelmezés és stratégia a 17. század második felében című írásában (Bp., 1963.) a legyengülés következtében fellépő február végi halálozási hullámra hívja fel a figyelmet. 26 V. Molnár László:Kanizsa vára. Budapest, 1987.,70.o. 27 E feltételezés tennészetesen egyáltalán nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a kereskedelmi célú, tömeges marhahajtások itt valóban augusztus-szeptemberben zajlottak.
