Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)

KELENIK JÓZSEF: A KANIZSA ELLENI VÉGVIDÉK KATONAI EREJÉNEK VÁLTOZÁSAI 1633-1638 - A veszteségek időbeli eloszlása

A veszteségek időbeli eloszlása Az adatbázis jellege és a számítógépes feldolgozás eszközei lehetővé tették annak megvizsgálását is, hogy egy-egy éven belül hogyan oszlott meg a katonaság vesztesége. E kérdéskör kapcsán azt vizsgáltuk, megfigyelhetők-e olyan jellemző időszakok, amelyeken belül a veszteségek nagysága valamilyen irányban eltér az átlagostól, a megszokottól. Az összképet tekintve, az 1633-1638 közötti évek összesített adatait elemezve, azt tapasztalhatjuk, hogy januártól június végéig a veszteségek megoszlása az egyes hónapok között viszonylag egyenletes. Júliustól viszont megváltozott a helyzet. A vizsgált hat év összes veszteségének pontosan egyharmada júliusban és augusztusban következett be. Nyilvánvaló tehát, hogy erre a két nyári hónapra kellett esniük az összecsapások többségének, (ld. 12. diagram) Az őszi hónapokban ugyan csökkent a veszteségek aránya, de a szeptembert, októbert és novembert magában foglaló időszakban a halottak száma továbbra is magasabb, mint az év első felében. Ami igazából meglepő, az a decemberi hónapok magas veszteségi aránya. A tanulmányozott időszak decembereiben többen vesztették életüket, mint a katonai szempontból legmozgalmasabb júliusiakban. A súlyos veszteségek egyik logikus magyarázata az lehetne, hogy a hideg, valamint a rosszabb táplálkozás következtében fellépő betegségek ekkor szedték leginkább áldozataikat. Igen ám, csakhogy ha külön-külön minden évben megvizsgáljuk a vesztesegek eloszlását, azt tapasztaljuk, hogy a két legkisebb veszteségű esztendőben - 1634-ben, illetve 1635-ben - a téli hónapok egyikében sem, s így decemberben sincsenek kiugró veszteségek. Pedig joggal feltételezhetnénk, hogy a hideg és a betegségek ezekben az években épp úgy szedték áldozataikat, mint máskor. Szembeötlő viszont, hogy a súlyos veszteségű években (1633, 1637), azokban, amelyekben a július-augusztusi veszteségek feltűnően magasak, és csakis azokban, nagyok a késő őszi és decemberi veszteségek is. (ld. 13., 14., 15. diagram) E jelenség egyik lehetséges magyarázatának talán azt tarthatjuk, hogy az adott időszakban a a mezőgazdasági termelés, a katonai tevékenyég és a harci veszteségek között szoros, akár ok-okozati kapcsolat is fennállhatott. Az összképet tekintve ugyanis a veszteségek júliusban, illetve augusztusban a legmagasabbak. Ebben az időszakban viszont, bár az aratás, betakarítás már befejeződött, a gabona még gyakran a mezőn maradt. A fizetetlen és így a termelésbe bekapcsolódni kényszerülő katonaságot júniusban lekötötték az aratási munkák. Július-augusztustól kezdve viszont megkezdődtek az "ellenséges" területekre vezetett portyák, amelyek legfontosabb célja a másik fél még kint lévő gabonájának, jószágainak megszerzése volt. Különösen megélénkülhettek ezek az akciók a rossz termésű esztendőkben, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a készletek nem lesznek elégségesek a téli időszak átvészeléséhez. A gabonáért, illetve a szüret eredményeiért folyó nyárvégi és októberi harcok magyaráznák e hónapok magas veszteségeit. A rossz termés okozta hiányos táplálkozás pedig a magas decemberi veszteségeket indokolná. Ha