Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)
KELENIK JÓZSEF: A KANIZSA ELLENI VÉGVIDÉK KATONAI EREJÉNEK VÁLTOZÁSAI 1633-1638 - A Kanizsa ellen vetett végházak veszteségei 1633-1638
olajozottan működő rendszere. Lehetőség volt alkura, részletfizetésre, természetbeni törlesztésre, fogolycserére stb. 21 Láttuk, hogy a katonai megfontolások a béke mindenáron való fenntartása érdekében a vizsgált időszakban átmenetileg háttérbe szorultak. Emellett, mivel az őrségek tagjait a fizetetlenség polgári foglalkozásokra szorította, illetve mert egyre több volt közöttük a csupán gazdasági előnyökért szolgálatot vállaló - mentalitását tekintve is - civil elem, a harckészség és harci kedv sem állhatott valami magas fokon. Ezen okok együttes hatásának következtében pedig - természetes és logikus módon viszonylag alacsony szinten maradhattak a harci veszteségek. 22 Más évekből származó létszámkimutatások hiányában sajnos nem tudjuk egészen egyértelműen megítélni, hogy ez az 1633-1638 közötti hat év a Kanizsa elleni várak életében vajon tényleg a nyugodt, békés, időszakok közé tartozott-e ? Bizonyos szórványadatok azonban arra utalnak, hogy az összeírás egy békésebb periódus viszonyait tükrözi. A vizsgált időszak legsúlyosabb veszteségű éve folyamán (1637), a várkerületben összesen 74 katona halt meg. Az 1642-1644 közötti két évben viszont csak Körmend 23 lovast és 54 gyalogost, azaz 77 embert vesztett. 23 1646 nyarán pedig egyetlen egy összecsapásban 79 vitéz - 69 körmendi, 6 magyarosdi és 4 lövői - veszett oda. 24 Összegezve a veszteségekről általánosságban mondottakat: 1. Nem zárhatjuk ki, hogy az összeírás anyagi okokból szándékosan csökkenti az elesettek számát. 2. A fizetetlenség, valamint a két birodalom más irányú politikai-katonai lekötöttségei miatt olyan változások következtek be a végvári katonaság magatartásában, amelyek logikus és elfogadható magyarázattal szolgálhatnak az alacsony vérveszteségekre. 3. Bizonyos rendelkezésünkre álló adatok pedig arra utalnak, hogy a vizsgált hat év az adott terület viszonylag békésebb időszakai közé sorolható. A fenti szempontok és lehetőségek figyelembe vétele mellett úgy véljük, hogy az öszszeírás adatai - az elesettek számát illetően - erősen közelítenek a valós értékekhez, ezért azokat elfogadhatónak és reálisnak tarthatjuk. Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a kutatás jelenlegi állása alapján ezek az értékek nem tekinthetőek általános érvényűeknek, mivel más területekre és időszakokra vonatkozóan nem rendelkezünk hasonló adatsorokkal. Erre vonatkozóan kiváló adatokkal szolgál Varga J. János idézett munkája, 112-131.0. 22 Itt kell megjegyeznünk, hogy egyes esetektől eltekintve a pusztítások is csökkenhettek. A török ugyan akit tehette elfogott, elhajtott minden állatot, illetve elvitt minden mozdíthatót, de nyilván, hogy ne hívja fel magára a figyelmet - ritkán gyújtogatott. 1630 és 1641 között az Egerszeget érintő kártételek jegyzéke nem említ gyíijtogatást. Müller, 1976. 18.o. Magyar Országos Levéltár, Batthyány család levéltára, P. 1322. 21. cs. 684. sz. 24 IványiBéla: Képek Körmend múltjából. Körmend, 1943. 147-148.0.
