Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)

KELENIK JÓZSEF: A KANIZSA ELLENI VÉGVIDÉK KATONAI EREJÉNEK VÁLTOZÁSAI 1633-1638 - A Kanizsa ellen vetett végházak veszteségei 1633-1638

Az összeírás az 1633-1638 közötti 6 évben mindössze 267 elesettet említ.

17 Van olyan esztendő, mint például az 1634-es, vagy az 1635-ös, amelyben a veszteség az egész évre elosztva nem több, mint kéthetente egy fő. Ezen adatok alapján tehát azt mondhatnánk, hogy a portyák, az állandó "kisháborúk" időszaka egyáltalán nem követelt súlyos áldozatokat a végvári katonaságtól.(ld. 7. táblázat) Nem szabad azonban megfeledkeznünk arról, hogy az elemzésünk alapjául szolgáló összeírás valószínűleg a zsoldhátralék kimutatása céljából készült. Nem zárhatjuk tehát ki annak a lehetőségét sem, hogy az adatok nem a valós veszteségeket tükrözik, hiszen mind a főkapitánynak, mind a tiszteknek, mind pedig a katonáknak anyagi érdekük fűződött azok szépítéséhez. Ha ugyanis az elhalálozás tényét sikerült egy ideig eltitkolni, vagy időpontját későbbre tolni, az elesett katona fiktív szolgálati idejére kifizetett összegen a család, a bajtársak, illetve az elöljárók osztozhattak. Csakhogy az összeírásból kivehető alacsony veszteségi arányok hihetősége mellett jónéhány érvet sorakoztathatunk fel. A Batthyány család levéltárában található gravaminák és missilisek adatai szerint az 1631 és 1657 közötti huszonhat évben a törökök az általunk vizsgált várakból, illetve az azokhoz tartozó falvakból összesen 707 katonával és polgári lakossal végeztek.

18 Ez évi átlagban 27 halálesetet jelent. Tudjuk, hogy az általunk vizsgált időszakban a Haditanács, a haderő nyugati lekötöttsége miatt, mindenfajta incidenst kerülni akarván a törökkel, a legszigorúbban megtiltott mindenféle portyát és megtorló akciót. Ezt az álláspontot képviselte körülbelül 1638 nyaráig a nádor, Eszterházy Miklós is.

19 A magyar végváriak portyázó és megtorló akcióinak visszafogása pedig bizonyára nagy szerepet játszott a török bosszúakciók megelőzésében. S valóban, amint a Batthyány család levéltárának missilisei alapján arra Müller Veronika is rámutatott, megváltozott a török támadások jellege. "A támadás szó helyett talán helyesebb lenne portyázást használni, bár az sem pontos. Ezek a kirohanások általában egy-két ember halálával, néhány rab elhurcolásával és állatok elhajlásával jártak. "

20 Mivel a vitézek mind a török, mind pedig a magyar oldalon gyakorlatilag fizetetlenck voltak, maguknak kellett megélhetésükről gondoskodniuk. A betörések elsődleges célja a 17. század első harmadában jórészt a megélhetés biztosítása volt. Ennek egyik fontos eszközévé az 1630-as évekre a rabkcreskedelem vált. Kialakult a fogolykiváltás Az 1633-38 közötti időszakból a következő 10 várban regisztráltak halálesetet: Egerszeg, Pölöske, Kapornak, Egervár, Kemend, Lövő, Kiskomárom, Zalavár, Szentgyörgy, Szentgrót. 18 Egerszegen 116, Kapomakon 88, Kiskomáromban 307, Lövőn 25, pölöskén 98, Szentgróton 20, Szentgyörgyváron 20, Zalavárott 33 halottról értesülünk. Az adatok lelőhelyére lásd Müller, 1978. 87-88.0. 19 ' Péter Katalin:Eszterházy Miklós. Magyar História. Életrajzok. Budapest, 1985. 112-114.0. 20 Müller, 1976. 16.o. Az állítást meggyőző adatokkal bizonyítja is a 17-18.oldalakon.