Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)
KELENIK JÓZSEF: A KANIZSA ELLENI VÉGVIDÉK KATONAI EREJÉNEK VÁLTOZÁSAI 1633-1638 - A Kanizsa ellen vetett végházak veszteségei 1633-1638
Ennek megfelelően a két „fővár" helyzete és szerepe közötti különbséget nem a Kiskomáromra jellemző magasabb létszám, hanem a gyorsabb létszámkiegyenlítődés tükrözi a leghívebben. A Kanizsa ellen vetett végházak veszteségei 1633-1638 Sok vita folyt és pontosan értékelhető adatok hiányában folyik is arról, hogy vajon milyen jellegű demográfiai sérüléseket, mekkora népességpusztulást okozott a török hódoltság időszaka Magyarországon. A népesség számának megbecsülését lehetővé tévő adatok, adóösszeírások, urbáriumok stb., jellegükből adódóan, a termeléssel foglalkozó népesség lélekszámáról szolgáltatnak adatokat. Jóval nehezebb viszont annak megítélése, milyen veszteségeket szenvedhetett az állandó portyázások következtében a vitézlő rend. Természetesen rengeteg apró adat áll rendelkezésünkre arról, hogy az egyes portyák, betörések, rajtaütések alkalmával ebből, vagy abból a várból hány vitéz vesztette életét. Csakhogy, mivel ezek az adatok szétszórtak és esetlegesek, nem alkalmasak általános érvényű következtetések levonására, tendenciák, összefüggések kimutatására. E célra viszont kiválóan alkalmas az általunk feldolgozott összeírás, amely egy-egy terület őrséglétszámainak változását folyamatosan figyelemmel kíséri. Azt adatok alapján azt vizsgáljuk, hogy az említett várak őrségei az 1633 január 1. és 1638 december 31. közötti időszakban mekkora veszteségeket szenvedtek. 15 A feldolgozás eredményeinek értékelésekor a forrás hiányossága miatt számolnunk kell bizonyos mértékű torzítással, ami abból adódhat, hogy az összeírás nem tüntette fel a katonák elhalálozásának okát. így nem tudjuk elkülöníteni a harcban elesetteket a betegség, vagy baleset következtében elhunytaktól. Katonákról lévén azonban szó, jóval nagyobb a valószínűsége az erőszakos halálnak, mint az egyéb tényezőknek, ezért az összeírásban említett halálesetek mindegyikét harci veszteségként kezeltük." 5 A halálesetek száma azonban, mint az a 11. diagramon is látszik, ennek ellenére elgondolkodtatóan alacsony. 15 Az adatok feldolgozását azért kellett erre az időszakra redukálnunk, mert ezen időintervallumon belül minden várról teljes adatsorral rendelkezünk. A feldolgozásból ennek értelmében kimaradtak a csonka összeírásokkal bíró várak, mint Körmend és Tótfalu. Magyarosd 11 főnyi örségében az összeírás az egész időszak alatt semmiféle változást nem regisztrál. Ez alapján viszont, a várkörzet belső mozgásainak ismeretében, feltételezhetőnek tartjuk, hogy az összeírás nem tükrözi ezen őrhely valós viszonyait. Ezért adatainak felhasználásától itt eltekintettünk. 16 Egyetlen esetben tettünk kivételt. Tudjuk ugyanis, hogy Batthyány Ferenc főkapitány helyettes 1633 szeptemberében természetes halállal halt meg. Pálffy Géza kollégám hívta fel figyelmemet arra, hogy az itt említett báró Batthyány Ferenc nem azonos a már korábban, 1625-ben elhalálozott Batthyány II. Ferenc gróffal, hanem a család egy másik, vele kihaló oldalágából származott. Erre nézve ld. Nagy Iván: Magyarország családai. I-JJ. Pest, 1857. 240-24l.o.
