Hadtörténelmi tanulmányok - Zalai Gyűjtemény 36/1. (Zalaegerszeg, 1995)

KELENIK JÓZSEF: A KANIZSA ELLENI VÉGVIDÉK KATONAI EREJÉNEK VÁLTOZÁSAI 1633-1638 - A két várkörzet "fővárainak" létszámmozgásai

nek alapján - bár a vizsgált időszak meglehetősen rövid ahhoz hogy e feltételezésünket teljes bizonyossággal alátámassza - úgy tűnik, hogy a védelmi rendszer létszámarányait fenyegető spontán változásokat a katonai vezetés igyekezett kiegyenlíteni. A két várkörzet "fővárainak" létszámmozgásai Amint az az összeírásból első látásra, mindenfajta elemzés nélkül is megállapítható, a végvidék két legnagyobb helyőrséggel rendelkező erőssége Egerszeg és Kiskomárom volt. Ez a két vár jelentette a védelem alappillérét. Az egerszegi őrség a körzet összlétszámának átlag 48-50 százalékát tette ki, Kiskomárom pedig még fontosabb sarokpont lehetett, hiszen az itteni körzet katonaságának 58-59 százaléka ebben a várban állomásozott, (ld. 5. táblázat és 6. diagram) Mivel a körzetek létszámának fele, illetve több mint fele az említett két "nagy" várban összpontosult, a bennük zajló változások az egyes körzetek egészét érintették. Ezt kitűnően alátámasztja és szemlélteti a két várkörzet és a két legnagyobb vár létszámváltozásainak összevetése is.

14 (ld.7.diagram) A két központi vár létszámai és azok változásai között azonban - jóllehet mindkettő meghatározó szerepet játszott a maga körzetében - jelentős különbségek figyelhetők meg. Egerszeg a főkapitány helyettesének, a vicegenerálisnak székhelye, rangban fölötte állt ugyan Kiskomáromnak, de ez utóbbi létszáma a vizsgált időszakban mindvégig magasabb volt. Ennek egyik oka bizonyosan az volt, hogy a Kanizsa "torkában" fekvő Kiskomáromot egyetlen más vár sem fedezte, segítette. Mivel a támadások közvetlenül érhették, s ő is gyorsabban lecsaphatott a törökre, nagyobb szüksége volt erősebb őrségre mint a frontvonaltól távolabb fekvő, Kapornak és Pölöske által is biztosított Egerszegnek. Egerszeg és Kiskomárom létszámait közös diagramokon ábrázolva azonnal kitűnik, hogy a két vár létszámváltozásai többnyire eltérő jellegűek és más-más időszakban következnek be. Egerszeg létszámváltozásai - mind a csökkenés, mind a növekedés - hosszabb ideig elhúzódó és komolyabb változásokkal járó lassabb, egyenletesebb folyamatok. Kiskomáromra ellenben a gyors lépésekben lezajló kisebb mértékű változások a jellemzőek, (ld. a 8. és 9. diagramokat) A két vár között, mint láttuk - bizonyos időszakoktól eltekintve - nem volt jelentős a létszámkülönbség, (ld. 10. diagram és 6. táblázat) Az a tény önmagában, hogy Kiskomárom helyőrsége némileg erősebb volt az egerszeginéi, nem azt jelenti, hogy fontosabb, hanem azt, hogy veszélyesebb szerepet töltött be a védelemben. Mivel katonaföldrajzi helyzeténél fogva a „peremvonalban" feküdt, nem kockáztathatott meg tartós létszámeséseket. A helytakarékosság kedvéért csupán a két legnagyobb, leglátványosabb létszámingadozással járó esztendő, 1633 és 1637 változásait mutatjuk be.